Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása
29 870.1 szám. vegyész teljesítette, sőt az 1872. jun. 20 áu 15.933. sz. a. kelt igazságügyi miniszteri rendeletben ez kötelezó'leg volt előirva. Túlhalmozottság esetén az igazságügyi kormány eddig is gondoskodott és ezentúl is fog gondoskodni arról, hogy esetleg az országos bírósági vegyészek száma szaporíttassék. Hogy a vegyészi vizsgálat rendkívüli esetekben, pl. ha a bírósági vegyész súlyosan beteg, vagy állása betöltetlen, ha a vegyészi vagy górcsői vizsgálat rendkívül sürgős, vagy ha lényegtelenebb tárgyakra vagy nyomokra vonatkozik stb., más vegyészek által is teljesíthető, ehhez a 244. §. első bekezdésében használt »rendszerint« szó mellett kétség nem férhet. Minthogy a vegyészileg megvizsgálandó tárgyak többnyire hosszabb időre lesznek a vegyészeknek átengedve és e működésnél a biró jelen nincs: szükséges volt a vizsgálati tárgyak azonosságának biztosítása érdekében intézkedni (244. §. 2. bekezdés). 3. Testi sértések megállapítása. A javaslat (245. §.) a testi sértések esetében általában egyazon szabályokra utal, melyek a halottszemlére és bonczolásra vonatkoznak (241., 242. §-ok), következéskép az ott felhozott indokok megfelelően a testi sértésekre is állanak. Ki kellett azonban e helyütt emelni, hogy a sérülésnek életveszélyes volta a megfelelő minősítés és a hatóságnak gyors eljárásra való figyelmeztetése végett megemlítendő, továbbá, hogy a gyógyulás ideje a véleményben mindig meghatározandó, mert a testi sértés minősítése az időtartamon fordul meg, mely alatt a sértettnek egészsége helyreáll. Czélszerú', hogy az orvos ne legyen a szemle után azonnal véleményadásra kényszerítve, mert esetleg csak a gyógyulás fejlődése alatt mondhatja meg a valószinü eredményt, sőt mivel ekkor is csalatkozhatik, helyes a szakértőnek megadni még ama jogot is, hogy véleményét az eredménynek megfelelőleg módosíthassa. Ez sok visszásságnak veszi elejét. A 245. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés indokát abban leli, hogy testi sértéseknél a szakértői lelet sikere rendesen annak gyors felvételétől függ és hogy hazánkban a birói eljárás alapját képező testi sértéseknek nagy számánál fogva, mindegyiknek bírói szemle utján való megállapítása alig eszközölhető. Meg kellett tehát a lelet felvételét könnyíteni és az esetben, ha senki kifogást nem tesz, s igy aggodalomra sincs ok, az egy hivatalos szakértő (törvényszéki, törvényhatósági, államrendőri [1881: XXI. t.-cz. 41. §. a) pont] járási, községi vagy körorvos) véleményét is, birói szemle nélkül, önálló bizonyító eszköznek kellett kijelenteni. Természetes, hogy annak úgy, mint minden más bizonyító eszköznek értéke fölött a bíróság dönt, és ha a vélemény az eljárás eredményével meg nem egyez, vagy másként alapos kifogás alá esik, a véleményt birói figyelmen kívül hagyja. Ezen kivételként megjelölt eseteken kívül mindig két orvos közbejöttével foganatosítandó a szemle (245. §. 3. bekezdés). Ámbár a bizonyítékok szabad mérlegelésének helyesen értelmezett rendszeréből világosan következik, hogy a testi sértés, csak úgy mint az ölesek, nemcsak orvosi leletekkel bizonyíthatók: mégis nem fölösleges ezt kiemelni, mivel a BTK. életbeléptének első idejében bíróságaink a törvényes bizonyítás elméletének áramlatától menekülni nem tudván, az ellenkező felfogás felé hajoltak. Ama szabályok, melyeket a javaslat a leletfelvétél tekintetében előir, nem akarnak visszaesést jelenteni a legális bizonyítékok tanához. E szabályok pusztán arra valók, hogy figyelmeztessék az eljáró közegeket, minő eljárást tart a törvény leghelyesebbnek és annyira fontosnak, hogy könnyelmű elmulasztásáért az eljáró közegek felelősségre is vonhatók, de távol áll attól, hogy a kérdéses esetekben pusztán a szakértői -szemlét állítsa fél kizárólagos bizonyítékul, vagy hogy azt féllétlenül megfossza minden bizonyító erőtől, ha esetleg nem felél meg mindenben az előirt kellékeknek. Egyébiránt curiánk már több alkalommal, igy 6.811/883., 11.749/883. (Dtár VII. 42., 43.), 9.168/883. (Dtár V. 117. sz.) alatt is kimondotta, és az ma már állandó gyakorlatnak tekintendő, hogy a testi sértések nemcsak orvosi látlelet, hanem egyéb hiteles adatok alapján is bizonyíthatók és minősíthetők.
