Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

220 870. szám. A bizonyítás-felvételt, mint már fennebb előadva volt, rendszerint a tanácsülés határozza el s egyúttal kijelöli annak körét, melyről kellő' tájékozás végett a felek az idéző-levélben nyernek értesítést (415. §., 5. bek.). E szabály még az utólagos intézkedések tekintetében kiegészítésre szorul. Sürgős esetekben a bizonyításnak tanácsülésben való elrendelése nehézségeket okozhat. Ennélfogva felhatalmazza a javaslat a tanácselnököt, hogy az esetben, ha a főtárgyalás bizonyításfelvétellel el van rendelve, arra utólag tanukat vagy szakértőket idézhessen meg (415. §., utolsóelőtti bek.). Hogy azonban akkor is a tanácsülési határozat garantiái legalább részben pótolva legyenek, az intézkedést az előadó és a főügyész hozzájárulásától teszi függővé. Továbbá nem lehet helye az előleges tanácsülési határozatnak, ha az ügy már az ítélőtanács előtt van. A főtárgyalás megkezdése után mind az érdemben, mind az érdemleges határozat előkészítése tárgyában már csak az ítélőtanács határozhat. A további bizonyításra nézve határozni kell az ítélőbiróságnak, ha valamelyik fél a főtárgyaláson indítványózza valamely bizonyíték felvételét, vagy ha a bíróság indítvány nélkül győződik meg annak szükégéről. Mindkét esetről gondoskodik a javaslat 422. §-ának első bekezdése, mely az ítélőtanácsot mindazokra az intézkedésekre felhatalmazza, melyek külömben tanácsülésbe tartoznak. Ezen fölül azt is megengedi a javaslat, hogy az uj tanú vagy szakértő, kit a fél előleges bejelentés nélkül a felebbviteli fötárgyalásra elhozott, azonnal kihallgatható legyen (420. §.). A vádlott jogaira való tekintetnél fogva azonban az érintett rövidleges határozatot ahhoz kellett kötni, hogy az uj tanút vagy szakértőt csak a vádlott jelenlétében hallgassák ki. A főtárgyalás még akkor is, ha bizonyítás-felvétellel van elrendelve, rendszerint a kir. ítélőtábla székhelyén volna tartandó (416. §.). Rendes körülmények közt a nehézségek és költségek, melyek a kir. ítélőtábla tanácsának és a főügyészség képviselőjének a székhelyen kívül való eljárásával kapcsolatosak, aránytalanul nagyobbak, mint azok, melyeket az érdekelteknek és a tanuknak, illetőleg szakértőknek a kir. ítélőtábla előtt való megjelenése okoz. Lehetnek azonban kivételes esetek, a melyekben a kihallgatandó személyek nagy száma az arányt megfordítja, vagy a melyekben a felebbviteli bíróság csak a helyszínén nyerheti a meggyőződése szerint szükséges felvilágosítást. Meg kellett tehát engedni, hogy a kir. ítélőtáblának eljáró tanácsa ily kivételes esetekben a főtárgyalást a tábla székhelyén kívül is tarthassa. Az intézkedés szükségének ritka voltánál és ama számos körülményeknél fogva, melyek a tábla tanácsait a székhelyen kívüli tárgyalástól vissza fogják tartani, fölöslegesnek tüntették fel, hogy ez, mint a törvényszéki eljárásban (291. §.), a miniszter engedélyétől függjön. Az eljárás menete tekintetében a 418. §. első bekezdésének szabálya inkább érvényesül a bizonyításfelvétellel, mint a nélküle tartott felebbviteli főtárgyalásuál. A bizonyításnak közös érintkező pontja nagyobbá teszi a hasonlatosságot a felebbviteli eljárásnak e neme és a törvényszéki főtárgyalás között. Mindamellett fenmaradnak még lényeges eltérések. Egyik az, hogy a felebbviteli bíró előtt ritkán lesz felvéve az egész bizonyítás. A másik, mely még lényegesebb, pedig az, hogy a másodfokú biróság fölülvizsgálatot teljesít, tevékenysége tehát nemcsak a tényállásnak, hanem az elsőfokú bíróság megállapításainak bírálatára is kiterjed. Mindkét feladatot szem előtt tartotta a javaslat a szóban levő eljárás szabályozásánál. A bizonyításfelvétellel, illetőleg a vádlott kihallgatásával tartandó felebbviteli főtárgyalás azzal kezdődik, hogy a tanács elnöke constatálja, hogy megjelentek-e a megidézett személyek vagy sem (419. §. 1. bek.). Ha meg nem jelentek, vagy ha egyesek elmaradtak, a tanács a megjelent vádló és vádlott, valamint képviselőik meghallgatása után határoz annak tárgyában, hogy a megidézettek elmaradása daczára megtartható-e a főtárgyalás. A határozat rendszerint az lesz, hogy a főtárgyalás elhalasztandó és a meg nem jelent egyének elővezetendők, mert fel nem tehető, hogy a tanácsülésben vagy a megelőző főtárgyaláson másoknak megidézését