Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

182 870. szám. helyezi át, a mennyiben továbbá a felebbviteli biróság a dolog szükségképen való fejlődése szerint, nagyobbára mégis csak az ügyiratok alapján fog Ítélni. Másik elméleti oka a felebbezés elleneinek, hogy a felebbezés a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvével össze nem fér. A felebbviteli biró, ugy mondják, ama számos, néha öntudatlanul ható, ritkán körülirható tényezők befolyása alatt nem áll, sőt azokat fel sem ismerheti, melyek az első fokban ítélt biró meggyőződésének fejlődésénél és megállapodásánál közreműködtek. Gyakran ez okból fogja az elsőfokú bírónak igazságos Ítéletét megváltoztatni. Ez ismét arra vezet, hogy az elsőfokú biró meggyőződésének alapjait lehetőleg részletesen kifejezni és indokolni igyekszik, egyes mozzanatokat, melyeknek hatását érzi, de melyekről egész tüzetességgel számot adni nem tud, figyelmen kívül hagy, és oly ítéletet hoz-, mely meggyőződésével már teljesen összhangban nem áll. Másrészt el nem kerülhető, hogy a felebbviteli biróságnak a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó állandó gyakorlata az alsóbb fokú biróság ítélkezésére befolyás nélkül maradjon. E gyakorlat fogja bizonyítás ama szabályait megalkotni, melyeket a törvényhozás káros befolyásuk miatt mellőzött. Ily körülmények között a bizonyítékok szabad mérlegeléséről többé szó sem lehet. A felebbezés ellen felhozzák továbbá, hogy az igazságszolgáltatásra káros befolyást gyakorol, hogy a bíróságok szervezetének és működésének költségeit lényegesen szaporítja és hogy a felebbviteli biróság eljárásának félig-meddig megfelelő szabályozása rendkívüli nehéz ségekbe ütközik. Előadják, hogy a fölülvizsgálat lehetősége megszünteti az elsőfokú bíróban a felelősség érzetét, a gondosságot, melyre a határozat megtámadhatatlansága készt. Hogy a felebbviteli birót tudomásának hiányos alapja aggodalomba ejti, az elsőfokú biró ítéletének megváltoztatásától visszatartja és formális, fölületes fölUlvizsgálatra vezet. Hogy az első- és másodfokú bíróságok ítéletei között felmerülő ellentétek a közönség jogérzetét megzavarják és az igazságszolgáltatáshoz való bizalmát megingatják. Hogy a felebbezés megengedése az elsőfokú biró képességére és kötelességérzetére nézve bizalmatlanságot fejez ki és önérzetét, s ezzel ügybuzgóságát annál érzékenyebben sérti, mert az ítélete ellen szükségesnek tartott ellenőrzés az esküdtek határozatánál mellőzve van. A felebbezés költséges voltát azzal indokolják, hogy a perorvoslat a másodfokú bíróságok szaporítását teszi szükségessé, hogy a tanuknak és szakértőknek a másodfokú biróság előtt, tehát rendesen lakóhelyűktől távolabb eső helyen való ujabb kihallgatása az államkincstárt tetemes kiadással terheli, és maguknak a tanuknak, szakértőknek és magánfeleknek is sok kiadást és veszteséget okoz. f A felebbviteli biróság sikeres működését gátló nehézségeket abban találják, hogy a főtárgy alásuak eme biróság előtt minden ügyben való ismétlése a rendkívül nagy költség miatt lehetetlen, de nem is szükséges; hogy tehát a felebbviteli biróságnak kell az ismétlés és annak teljes vagy részleges elrendelése fölött dönteni, mi a szóbeliség elvének és a felek érdekeinek megsértésével, cs*ak az ügyiratok alapján történhetik. A nem^teljes ismétlés esetében az ügyállásnak referens által való előadása nem mellőzhető. Az előadó nem korlátozható^ abban, hogy tudomását mely adatokból meríti s könnyen előfordulhat, hogy meggyőződését, melynek befolyása elől az ítélőtanács többi tagjai sem zárkózhatnak el, a nyomozás vagy vizsgálat folyamán felmerült oly bizonyítékokra alapítja, melyeket az elsőfokú biróság előtti főtárgyaláson fel nem vettek, vagy az ítélet hozásánál más okból mellőzendők voltak. Külömben is az előadás csak nagyon halvány képét nyújtja az ügyállásnak, melyet egyes tanuk vagy szakértők kihallgatása élénkebbé, megbízhatóbbá nem tesz, síit a többi bizonyíték kapcsolatából és összhatásából kiragadva, néha el is torzít. Minden ügynek előzetes és aztán érdemleges elintézése az eljárást felettébb lassítja. A felebbviteli bíróságoknak oly szervezése, hogy a főtár-