Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

180 870. szám. modás tárgyát meg nem jelölő (»határozatlan«) felfolyamodás visszautasítására az elsőfokú vagy a felebbviteli biróság legyen-e feljogosítva. Azok, kik az utóbbit ajánlják, felhozzák, hogy az elsőfokú biró, kinek végzése meg van támadva, a felfolyamodás megengedhetőségének eldöntésére nem bir kellő elfogulatlansággal, és hojy a megengedhetőség kérdésének a felebbviteli biróság elé utasítása ecetében, ez utóbbi, ha szükséges, azonnal az érdemben is határozhat. Az ellenkező uézet szószólói pedig ellenvetik, hogy a felfolyamodás megeugedhetősége, mint az elbírálásnak újból felmerült tárgya, első sorban az elsőfolyamodású biróság elé tartozik és hogy ennek előzetes határozata a felebbviteli bíróságot sok munkától kíméli meg. Hazánkban a Királyhágón innen, általánossá vált gyakorlat szerint az elsőfokú törvényszék csak az elkésett, az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás 203. §-a szerint pedig még azonfölül a lemondás által kizárt felfolyamodás visszautasítására van jogosítva. A járásbíróságok előtti bűnvádi eljárás tárgyában 1880. évi augusztus 15-én kelt igazságügyi miniszteri szabályrendelet 87. §-a, a meg nem engedett perorvoslat visszautasítását "is a járásbirónak tartja fenn, E szerint részben a fennálló jogra támaszkodik a javaslat, midőn a felfolyamodás megengedett volta tárgyában az elhatározást az elsőfokú biróra ruházza. A már kifejtett vonatkozó érvek mellett még irányadó volt, hogy túlterhelt és a javaslat szerint szükségkép még ujabb mellőzhetetlen teendőkkel terhelendő felebbviteli bíróságaink munkahalmazának lehető apasztása kiváló figyelmet érdemel, továbbá, hogy a felfolyamodást visszautasító végzés a 378. §. nyolczadik bekezdése szerint ujabb felfolyamodással megtámadható lévén, az elsőfokú biróság esetleges elfogultsága kellő ellensúlyra talál. A mi pedig azt illeti, hogy a javaslat a fennálló -j og határozatain részleg túlmenve, nemcsak az elkésett, hanem a neír, jogosult egyén által használt, a törvény által kizárt vagy határozatlan felfolyamodást is az elsőfokú biró által visszautasíthatónak nyilvánította, ezt a perorvoslat használhatóságát esetről-esetre tüzetesen meghatározó, továbbá a határozatlan felfolyamodás esetében a bíróságot figyelmeztetésre/kötelező (380., 390., 391. §§.) rendelkezései mellett aggodalom nélkül tehette. f) A felfolyamodással megtámadható végzések legnagyobbrészt a főtárgyalást megelőző eljárás szakába esnek, hol foganatosításuk felfüggesztése lényeges kárt eredményezhet. Ezért a felfolyamodásnak általában felfüggesztő hatály tulajdonítható nem volt. Hogy azonban az érdekeltszemélyekjogai, melyek némely esetben a bírói végzés peremtorius foganatosítása által hclyrepótolhatlan csorbát szenvedhetnek, ott, hol azt az eljárás czélja megengedi, figyelemben részesülhessenek, a javaslat egyes esetekben (164., 167., 187., 194., 232., 246. §§.) a felfolyamodást felfüggesztő hatálylyal látta el s azon fölül megengedte, hogy az a biróság, mely a felfolyamodással megtámadott végzést hozta, a foganatosítást fontos okokból felfüggeszthesse (380. §. 2. bek.). Ebből a jogból a fentebbi tágabb értelemben, vett vizsgálóbírót azért zárta ki, mert annak intézkedését a haladék rendszerint meghiusítja és mert végzése ellen a vádtanácsnál úgy is gyors orvoslás található. g) Közös rendeltetésüknél fogva a felfolyamodás és a felebbezés sok tekintetben azonos rendelkezést tételeznek fel. Ismétlés elkerülése végett azokat a javaslat csak a felebbezésnél, mint a nagyobb jelentőségűnél részletezte és a felfolyamodásra kiterjedő hatályukat idézéssel jelezte (380. §. 3. bek.). Bővebb indokolásuk ugyancsak a felebbezésre vonatkozó részbe van foglalva és e helyen csak a főszempontok kiemelése szükséges. A felfolyamodás használására a javaslat szerint joggal Urnák azok a személyek, kik az ítélet ellen felebbezéssel élhetnek (383. §.), azaz a terhelt, annak házastársa, védője és törvényes képviselője, továbbá a vádló és a sértett. Azon fölül, mert a végzések jogkorlátozó hatálya még más személyekre, mint például a mulasztás miatt elítélt tanukra vagy szakértőkre, lefoglalás által érintett, másért biztosítékot adott személyekre stb. is kiterjed, a felfolyamodás ezeknek is fenn volt hagyandó. Természetes azonban, hogy e perorvoslat nem állhat meg-