Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

172 870. szám. XX. FEJEZET. Perorvoslatok és kijavítás. (378—443. §§.) A bűncselekmények kipuhatolásának és elbírálásának szabályozásával a törvényhozás a btínvádi eljárásra vonatkozó feladatát még korántsem fejezte be. Bármily megfelelők és kimerítők legyenek is a szabályok, melyeket a bűncselekmények elkövetésének és a megítélésökre befolyással biró körülményeknek megállapítására, valamint az utóbbiak mérlegelésére nézve felállít, ezek még nem biztosítják teljesen a büntető törvények helyes alkalmazását. A tévedés, a mulasztás, a helytelen értelmezés a törvény czélzatait gyakran meghiúsíthatják. Ha tehát az állam a büntető igazságszolgáltatás követelményeinek komolyan megfelelni kíván, nem térhet ki annak szüksége elől, hogy a megvalósításukat veszélyeztető, fennebb érintett tényezők ellensúlyozására törekedjék. Ez a perorvoslatoknak, vagyis az igazságszolgáltatás terén mííködő közegek és hatóságok hibái ellen megengedett lépéseknek alapja. Hogy a perorvoslatok feltételei és módozatai nagyon változók és hogy azokat a törvényhozások nagyon eltérőleg határozzák meg, egyrészt az eljárásban felmerülhető hibák sokféleségéből és helyrehozhatásuknak eltérő módjaiból, másrészt abból következik, hogy e kérdésekben nem annyira jogelvek, mint a czélszertíség szempontjai határoznak. Az érdekökben sértett egyéneknek más az igénye s az máskép elégíthető ki, ha hiba a tényállás kipuhatolása, a bizonyítékok mérlegelése vagy a törvény alkalmazása köríti volt elkövetve, illetőleg ha miatta az érdekelt egyén az előnyomozás, a vizsgálat, a vádaláhelyezés, vagy az érdemleges eljárás szakában, vagy végre ennek befejezése után keres orvoslást. A hiba helyrehozásának jogossága mellett pedig nagyon figyele nbe veendő az arány, melyben a sértett érdek fontossága ahhoz a kárhoz áll, melyet kielégítése esetleg az eljárás késleltetésével vagy főczéljának meghiúsításával okoz. Ezek eléggé feltüntetik a perorvoslatok mellőzhetetlen szükségét, de másrészt ama nehézségeket is, melyek czéls7ern és rendszeres szabályozásuknak útjában állanak. Nincs törvényhozás, mely perorvoslatokról nem gondoskodnék, de alig van kettő, mely a perorvoslatok nemére és módozataira nézve egymással megegyezne. A btínvádi eljárásban szereplő egyéneknek, nevezetesen a vádlottnak és a gyors- és hathatós igazságszolgáltatásnak egymással gyakran szemben álló érdekei igen könnyen felbillentik az egyensúlyt, s az egyik vagy másik irányba terelik a törvényhozó intézkedését. Ez az oka, hogy a javaslat, mely az említett érdekek lehető kiegyenlítésére törekszik, egész teljességében egyik külföldi törvényhozás rendszeréhez sem csatlakozott. Annyiban mindazáltal követte az ujabb törvényhozások példáját, hogy az eljárás mindegyik szakának igényeihez alkalmazkodó külön perorvoslatokról gondoskodott és hogy a tágabb és a szorosabb értelemben vett perorvoslatokat megkülömbözteti. Nevezetesen a javaslat a kir. ügyészség intézkedései ellen megengedi a folyamodást a. kir. főügyészhez és az igazságügyi ministerhez (42., 510. §§.). A vizsgálóbíró eljárása ellen a vádtanácsnál emelhető panasz jogát adja az érdekelteknek (113. §.). Az idézésre meg nem jelent s a miatt pénzbüntetésre ítélt tanúnak és szakértőnek az elmaradás kimentése által nyújt módot a büntetés elhárítására (194., 232. §§.).