Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

170 870. szám. A más esküdtszék elé való utasítás egyik feltétele az, hogy a tévedés az ügy lényegére, vagyis a vádbeli büntetendő cselekmény tényálladékához tartozó bármely mozzanatra vonatkozzék, pl. akkor is, ha az esküdtek a 358. §. szerint nekik feltett potlókérdésre adtak oly téves választ, mely a vádlottra nézve sérelmes. Másik feltétele pedig a bíróság birói tagjainak egybehangzó nézete ; mert csak ez szólhat oly erősen a tévedés fenforgása mellett, hogy a miatt meg kelljen engedni, hogy a biróság az esküdtek ügykörébe belenyúlhasson. Ha a bíróság tagjainak szótöbbségével megelégednénk, akkor a bíróság legalább annyi joggal határozna a bűnösség kérdése fölött, mint maguk az esküdtek. Az ujabb elbírálás teljes elfogulatlanságát biztosítja az az intézkedés, hogy az ügy uj tárgyalásában azoknak az esküdteknek és bíráknak egy tagja se vehessen részt, a kik az ügy korábbi tárgyalásánál közreműködtek. Ellenkező esetben az eljárás semmis (371. §. 4. bek., 427. §. 4. p.). Egyfelől az ügy többszörös tárgyalásának kikerülése czéljából, másrészről íi végből, hogy az ügynek más esküdtszék elé való utasítása vég nélkül ne történhessék, elő volt az irandó, hogy az uj esküdtszék elé csak az a cselekmény vagy vádlott utasítható, a melyre nézve, vagy a kinek sérelmére az esküdtszék tévedett; s hogy a bíróságnak az uj esküdtszék határozata alapján ki kell az ítéletet mondania (371. §.). Ha az esküdtek határozata az imént tárgyalt hiányoktól ment, azt a vádlott előtt ki kell hirdetni (372. §.). Ez a kihirdetés lényegesen külömbözik az esküdtszék határozatának kinyilvánításától (369. §.), melynél a vádlott nincs jelen, melyet az esküdtek főnöke teljesít, s a melynél az esküdtek határozatával együtt a kérdések is felolvasandók; míg a kihirdetésnél a kérdések felolvasása elmarad, a vádlottnak jelen kell lennie, s az esküdtek határozatát a jegyző olvassa fel. 3. A biróság ítélete. A bűnösséget meg nem állapító esküdtszéki határozat esetében a franczia eljárás szerint a vádlottat az esküdtszék elnöke rendelettel menti fel. Az angol eljárás pedig az ügyet a verdicttel végkép befejezettnek tekinti. A javaslat eltérve az 1867. évi május 17-iki rendelet 74-ik §-ának (az 1871. évi május 14-iki rendelet 86. §-ának) a franczia eljárással egyező intézkedésétől, a biróság ítéletével való felmentést irja elő (373. §.); mert ez a biróság és az esküdtek közti viszonynak, kölcsönös közreműködésnek inkább megfelel. A bűnösséget megállapító határozat kihirdetése után az angol és az amerikai eljárásban nem következik contradictorius eljárás, a felek nem tesznek indítványt. A javaslat a jogi kérdésnek ezt a részét is megvitató s ebből az okból czélszerűbb ellenkező eljárást fogadta el (374. §.), melyet a német bir. bűnvádi perrendtartás (314. §.) és az osztrák bűnvádi perrendtartás (335. §.) is követnek. A javaslat szerint mindazáltal a felek előterjesztései a büntetés kérdésének keretén túl nem terjeszkedhetnek, nem foglalkozhatnak a bűnösség kérdésével, annál kevésbbé az esküdtek határozatának bírálásával (374. §.). A vádlottnak elítélése az esküdtek és a birák egybehangzó jogi nézetének kifolyása. Ez leginkább a bíróságnak abbeli jogosultságában jut kifejezésre, hogy felmentő ítéletet mondhat akkor, mikor az esküdtek a vádlottat oly cselekményben nyilvánították ki bűnösnek, melyre a törvény nem állapít meg büntetést, vagy a melynél a pótlókérdésre adott válasz szerint pl. jogos védelem forgott fenn. Az előbbi esetben a new-yorki biró meghallgatás nélkül elbocsátja az esküdteket (perrendtartás 402. §.), a minek az a hatása van, mintha felmentő ítéletet mondott volna (408. §.). Az angol eljárásban a biró sikertelen demurrér esetében az iratok alapján ítél.