Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

15G 870. szám. összes törvényhozások elfogadta ama szempontot, hogy az esküdtekhez intézendő kérdéseket a biró tegye fel; a nélkül, hogy lényegileg más jelentősége volna annál, hogy a biró feltette kérdések megváltoztatását a vádló indítványba hozhatja. A lényeg tehát tulajdonképen ugyanaz, csak az eljáró functionáriusok közreműködésének sorrendje van hasznosan megfordítva. A feltett kérdések megvizsgálása, valamint a kifogás alá esők megváltoztatása iránti inditvány előkészítése időt igényel. A javaslatnak az a rendelkezése tehát, hogy e czélból a főtárgyalás a vádlottnak, védőjének, vagy az esküdtek valamelyikének indítványára félbeszakítandó, eléggé igazolva van. Minthogy a feltett kérdések nyújtják a keretet, a melyen belül az esküdteknek működniök kell: szükséges, hogy ennek a keretnek megszabásához az esküdtek is hozzászólhassanak. Ezt tehát a javaslatnak elő kellett irnia (353. §. 4. bek.). A javaslat 354. §-a azt jelzi, hogy a kérdések egyszerűen, világosan legyenek szerkesztve a végből, hogy az esküdtek minden nehézség nélkül megérthessék. Ugyanezt a czélt szolgálják azok a további rendelkezések is, hogy ha több vádlott van, vagy több delictum forog fenn, a kérdéseket a vádlottak és delictumok mindegyikére nézve külön csoportban kell feltenni, s hogy ha valamely következő kérdésre csak abban az esetben adandó felelet, ha a megelőző kérdés igennel vagy nemmel már el van döntve, ezt ama következő kérdésnél külön meg kell jegyezni akként, hogy ezt a kérdést e szókkal kell kezdeni: »Ha igen, stb.« vagy »Ha nem stb.« A főkérdés a vádlottnak a vádbeli büntetendő cselekményben való bűnösségére van irányozva, az annak törvényes fogalommeghatározásába foglalva levő összes alkotó elemeket a vádba felvett tettre vonatkoztatja. E részben a törvény csak általános útmutatást adhat, mely az esetek különfélesége miatt szükséges tágas kört tngedjen ugyan, de másrészről oly határozottan szóljon, hogy az a ezél, miszerint a speciális eset a többi hasonlótól megkülömböztetve legyen, nyomatékos kifejezést nyerjen. Ezt tartotta szem előtt a javaslat is (355. §.). S bár a javaslat is előírja, hogy a főkérdésbe a törvényes alkotó elemek felveendők, irányában az az ellenvetés mégis alig tehető, hogy a tett concret körülményeinek megállapításáról elégséges módon nem gondoskodik. A javaslatnak az a kifejezetten tett rendelkezése, hogy a főkérdésnek a vád alapjául szolgáló tettet, megkülömböztető ténykörülményeket is tüzetesen meg kell jelölnie, nyilvánvalói g annyit jelent, hogy a főkérdés a vádba foglalva levő s a főtárgyaláson felmerült azoknak a körülményeknek és tényeknek gondos kiemelésére van rendelve, melyek a bűnösség kérdésénél irányadók. A tüzetesebb részletekbe a törvény nem bocsátkozhatik; mert ez a conőrét eset természetétől s a vid tartalmától függ. Például fontos az, hogy a főkérdés positiv alakban teendő fel, mert a nemleges kérdésre ; dott nemleges válasz igenlőnek is értelmezhető, a mint ezt a tapa /.tálat bizonyítja; következéskép nincs annak a lehetősége kizárva, hogy a nemleges kérdés kéí8'ges-*é teszi az e-küdtek határozatát. S az is bir nyomatékkal, hogy a főkérdés alternatív szÖvej_M-zé*b<'ii csak o t teendő fel, a hol a »vagy« szó inkább összeköt, mint elválaszt, a hol tudniillik a törvényes fogalommeghatározás is vagylagos, mint az 1878. évi V. t.-cz. 284. §-a esetében: »szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után.« A törvénybe mindazáltal az ily esrtle»es-égek fe' nem vehetők. A javaslat szövegében kifejezésre jut az, hogy az esküdtek feladata a ténykérdésen túl a btínöss* g kérdésének megoldására is kiterjed. E czélból az esküdteknek meg kell állapodniuk az irántjhogymely tény tekinthető bebizonyítottnak; azután Össze kell hasonlítaniuk azinconcreto bébi. onyult tényt a büntető törvényben in abstracto büntetendőnek megjelölttel; végre megkell