Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

870. szám. 137 A javaslatnak ide vonatkozó rendelkezései (330. §. 3., $. bekezdés) szabad kezet engednek a bíróságnak az elítélt vádlott fogvatartásának elrendelése, illetőleg meghosszabbítása tekintetében; a mi azonban csak annyit jelent, hogy belátása szerint állapítja meg a bíróság a szökés veszélyét; de ha ez meg van állapítva, nemcsak elrendelheti, hanem köteles elrendelni a vádlott további fogvatartását, illetőleg fogságba helyezését. A felmentett vádlott szabadlábra helyezése és fogságának fentarthatása már a 158. §-nál volt tárgyalva. Az ítélet után elrendelt vagy fentartott vizsgálati fogság, illetőleg, ha nem volt vizsgálat: előzetes letartóztatás, (a javaslat nem akarván a fogvatartás nemeit szaporítani, megtartja az előleges fogvatartás terminológiáját) a javaslat szerint az ügynek jogerős befejezéséig tarthat. Kétségtelen azonban, hogy azt az ítélő bíróság, melytől elrendelése függ, előbb is megszüntetheti, ha a szökés veszélye megszűnt. 6. Az ítélet közlése (330. §. 5—7. bek.). Minthogy az ítéletben kimondott jogkövetkezmények a közvetlen érdekelteken kívül még másoknak, nevezetesen hatóságoknak intézkedését is szükségessé tehetik, a bűnvádi perrendtartásnak gondoskodni kell arról, hogy az illetők az említett intézkedések megtehetése végett a jogerős ítéletről tudomást nyerjenek. Erről az értesítésről a javaslat is intézkedik. A 108. §-ban kimondja, hogy köz- vagy felekezeti szolgálatban álló, az egyházi rendhez tartozó, vasúti, gőzhajózási vagy bánya-vállalatnál alkalmazott egyénekre, továbbá ügyvédekre és közjegyzőkre nézve a bűnvádi eljárást jogérvényesen elintéző határozatról a feljebbvaló, illetőleg fegyelmi hatóság értesítendő. A közlés czálja itt az, hogy az illető hatóság a bűnvádi eljárás tényeiről, melyek fegyelmi vétséget is deríthettek ki, vagy a terhelt megbízhatóságát kedvezőtlen szinben tüntethették fel, tudomást nyerjen s ennek alapján, valamint szükség esetében az elítélt helyettesítése tárgyában intézkedhessek. A 330. §. 5—7. bekezdéseiben pedig a javaslat azt rendeli, hogy a jogérvényes ítéletről az elítéltnek helyi hatósága, hiv<\tal vesztésnek vagy politikai jogok gyakorlata felfüggesztésének kimondása esetében az elítéltnek törvényhatósága, a védtörvénybe ütköző bűncselekmény esetében a katonai hatóság, javító intézetbe utasítás esetében pedig az elítéltnek törvényes képviselője értesítendő. Az első két esetben az ítélet közlése annak indokából történik, hogy alapjául szolgáljon annak az intézménynek, melyet a bűnvádi perrendtartást életbeléptető törvény a franczia »casiers judiciaires«, az olasz »casellerio giudiziale«, vagy a német birodalmi »Strafregister« hasonlatosságára, a polgárok előéletének a visszaesés szempontjából igen fontos nyilvántartása czéljából az eddigi, kevésbbé megbízható erkölcsi bizonyítványok helyébe fog felállítani, — s hogy a politikai hatóság a hivatalvesztésnek és a politikai jogok korlátozásának a közéletben jeléntőséggel biró eseteit ellenőrizhesse. A katonai hatóságnak a védtörvénybe ütköző cselekményekről való értesítése azért szükséges, mert ezek rendszerint a katonai szolgálat feltételeire és tartamára is kihatnak. Végre a javító intézetbe utasítottnak törvényes képviselőjét azért kell külön értesíteni, a mennyiben az ítéletről kihirdetésekor tudomást nem nyert, hogy gondviselőének az intézetből való átvétele vagy abban leendő további meghagyása iránt intézkedhessek. VI. Jegyzőkönyv. (331-332. §§.) 1. A jegyzőkönyv kellékei. A közvetlenség és szóbeliség nem egyértelmű azzal, hogy az Írásbeli feljegyzések egyáltalában mellőzhetők. Bármennyire megvalósítja is valamely perrend ez elveket, mégis a fölülvizsgálat és az ujrafelvétel szempontjából, de azért is, hogy maraKÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XXVJII. KÖTET. 18