Képviselőházi irományok, 1892. XXVIII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870ff. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása

mm) 101 870. szám. tósabb eszközét, a beismerést, lehetetlenné teszi. De ha a vádper e merev, egyoldalú""felfogását nem i« teszi magáévá: levonja annak túlzásokban nem aberrált következményeit és minden rendelkezése ama czél szolgálatában áll, hogy a terhelt kihallgatása az igazság felderítésének eszköze legyen ugyan, úgy azonban, hogy a vádlott védve legyen a szellemi tortura minden neme ellen. Az egyes rendelkezések a következőkben nyernek felvilágosítást: aj A vádlottat a javaslat szerint a főtárgyalás elnöke hallgatja ki és más nem intézhet hozzá sem közvetlenül, sem az elnök közvetítésével kérdéseket (304. §. 1. és 6. bek.). Csak az elnöktől várható az a pártatlan higgadtság, melyet a javaslat a vádlott kihallgatásánál megkövetel. Ha a vádló, a vádlott-társak, a szavazó birák is joggal bírnak a vádlotthoz kérdéseket intézni, ennek kihallgatása valódi rendeltetését nem tarthatná meg és csakhamar faggató vallatássá fajulna. I) A vádlott kihallgatásának időpontját a javaslat a vádirat, illetőleg a vádhatározat felolvasása utánra teszi. Az elnök a kihallgatást későbbre nem halaszthatja és a vádlott követelheti, hogy a bizonyítékok felvétele előtt hallgassák ki. Igaz ugyan, hogy az elnöknek jogában áll a bizonyítékok elővételének sorát megállapítani és sajátképen a vádlott kihallgatása is tágabb értelemben a bizonyító eljáráshoz tartozik: mégis éppen azért tette a javaslat a vádlott kihallgatását önálló perbeli ténynyé, hogy az elnöknek a bizonyítékok sorrendjének megállapítására vonatkozó jogát senki se magyarázza akként, hogy a vádlott kihallgatását elhalaszthatja vagy éppen el is hagyhatja. c) A kihallgatás tartalmára nézve első szabály az, hogy az elnöknek meggyőződést kell szereznie arról, hogy megértette-e a vádlott a vádat és ha nem, akkor azt a vádlott felfogásához mérten meg kell magyarázni. A második kérdésnek annak kell lenni, hogy elismeri-e magát a vádlott Minősnek. Ha a vádlott elismeri bűnösségét, akkor feltéve, hogy' a felek a főtárgyalásra előállított egyéb bizonyítékok mellőzésébe beleegyeznek, nem szükséges valamennyi bizonyítékot elővenni. A beismerés azonban csak akkor fogadható el az ítélet alapjául, ha egyéb bizonyíték a beismerés valóságát és komolyságát kétségen kívül helyezi. Ha a vádlott nem ismeri el bűnösségét: akkor figyelmeztetni kell Őt, hogy a váddal szemben a tényállást elbeszélheti. Egyúttal értésére kell adni a vádlottnak, hogy az egyes tanuknak, szakértőknek kihallgatása után minden bizonyítékra észrevételeket tehet (305. §. 3. bek.), továbbá fel kell világosítani arról, hogy minden mellőzött indítványát, mit az előkészítő eljárásban a bizonyítás czéljából tett, ismételheti, sőt. jogában áll uj bizonyítékok megszerzését is indítványozni. Teljes szabadságára hagyandó a vádlottnak, kíván-e nyilatkozatot tenni vagy nem, és ha kíván, akkor nem szabad őt elbeszélésében ok nélkül félbeszakítani. A kihallgatásnak az a czélja, hogy a bíróság összehasonlíthassa a vádló által előadott tényállást a vádlott elbeszélésével és róla összefüggő képet nyerjen. Ha a vádlott elbeszélése után az elnök észreveszi, hogy a vádlott a bizonyító anyag egy részét teljesen figyelmen kívül hagyta, vagy arról kétértelműén nyilatkozott, akkor ezekre vonatkozólag azonnal kérdéseket intézhet hozzá. Igen természetes, hogy a kérdések feltevésénél soha sem szabad az elnöknek pártatlanságáról megfeledkezni. Egyes részletekre nézve azonban leghelyesebb nem a vádlott elbeszélése után, hanem az egyes bizonyítékok elővételénél a megfelelő kérdéseket a vádlotthoz intézni. A javaslat megengedi, hogy ha a vádlottnak a főtárgyaláson és megelőzőleg tett vallomása lényegesen eltérő, erre az elnök őt figyelmeztethesse, sőt az előbbi vallomásról felvett jegyzőkönyvet egészben vagy részben felolvashassa vagy felolvastathassa. A felolvasást megelőzőleg megkérdezendő a vádlottól az eltérés oka. Válaszra azonban nem kényszeríthető. Minthogy ez a szabály a közvetlenség elvétől eltérést jelent, kötelessége az elnöknek arra ügyelni, hogy e