Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
780. szám. 63 ténik; melynél az élő szó a tárgyalás alatt levő ügy tényállását, fényképszerűieg tükrözteti vissza az esküdtek lelkébe, mig az állandó bíró az ügy korábbi stádiumainak hatása alatt áll ; s melynél a bizonyítékok szabad mérlegelése teljesen érvényesül, mig a hivatásos biro' a törvényes bizonyítékok rendszerének önkéntelenül enged befolyást. Nincs is arra elégséges ok, hogy ezt az intézményt törvényhozásunk a bűnvádi rendes eljárásban melló'zze. Mondják, hogy a nemzet többsége nem fogadja el azokat a következményeket, melyek az esküdtbiróság intézményével járnak. Azt állítják, hogy a magyar közvélemény nem akarja, hogy a legsúlyosabb bűntettek fölött itéló' biróság minden felebbezés kizárásával véglegesen döntsön. Ámde a praemissák, melyekből ezt az állításukat levonják, éppen az ellenkező consequentiára vezetnek s korántsem arra, hogy maradjon minden a régiben. Azt mondják ugyanis, hogy népünk szereti a felebbezést, még pedig jogérzetből s nem konokságból, s szereti azért, mert a fölülvizsgált ítéleteknek aránytalan nagy száma megváltoztatásából látja, hogy az alsó fok Ítélete nem mindig áll meg; népünk tehát megszokta, hogy ügyei nem egyetlen fórumon nyerjenek végleges elintézést, hanem ismételt megfontolás tárgyai: következéskép a közvélemény nem Dyugszik meg az esküdtek nem felebbezhető ítéletében. A praemissák a teljes valóságot tartalmazzák; népünk valóban megszokta, hogy az alsóbiróságok ítéleteit megfelebbezhesse; de kétséget nem szenved, hogy őt a felebbezés kedvelésére az állandó bíróságok ítéletei buzdították : a következtetés tehát az esküdtbiróságra annál kevésbbé lehet helyes, mert népütik huszonöt év alatt megszokta már azt is, hogy sajtóügyekben az esküdtbiróság ítélete nem felebbezhető. S hogy ez utóbbi szokáson változtatni sem akar, azt kétségtelenül bizonyítja az a tény, hogy nem is gondol megszüntetésére annak a sajtóügyi esküdtbiróságnak sem, mely szervi bajai miatt nem ép és nem egészséges. Ebből a tényből helyesebben foly az a következtetés, hogy az esküdtbiróság intézményének a rendes eljárásra való kiterjesztése nemzeti kívánság, mely 1844-ben a főrendek ok nélkül való félénksége miatt, 1848-ban az idők viharos járása miatt nem volt kielégíthető. De éppen a felebbezés szempontja az, mely az esküdtbíróság hatáskörének kiterjesztését igényli. A bizonyítás felvételének szóbelisége és közvetlensége ugyanis bűnvádi perben ez idő szerint már nem mellőzhetők. Ezeknek az elveknek érvényesülését pedig a felebbvitel szabályozásának nehézségei akadályozzák; mert a bizonyításnak a felebbviteli fórumok előtt való teljes ismétlése le nem küzdhető nehézségekbe ütközik. Szükségkép oda kell tehát a gondot fordítani, hogy a bűnvádi perben a tényálladékot lehetőleg az a biróság állapitsa meg véglegesen, mely az alsó fokon itél. Ezt pedig a szakkörök és a közvélemény csak úgy fogadják megnyugvással, ha az első fokon a számos tagból álló esküdtbiróság működik. Az államnak kétségtelen joga van annak megkivánására, hogy bíróságainak nyelve a hivatalos nyelv legyen. A magyar esküdtbiróság nyelve csak magyar lehet. Ha az ország ezzel a jogával él, nem sértheti azoknak jogát, a kik a hivatalos nyelv elsajátítását elmulasztották. Tíz évvel ezelőtt, az 1880. évi népszámiáJásnak részben hiányos adataira támaszkodva, a valószínűtlenség látszata nélkül volt állitható, hogy hazánknak, ennek a sok nyelvű országnak, nincs megyéje, melyben az állam nyelvén való esküdtszéki bíráskodás tolmács nélkül keresztülvihető volna; az ily állapot pedig megsemmisítené a közvetlenséget s az esküdtszéket kivetkőztetné jellegéből. Való ugyan, hogy hazánknak nincs megyéje, melynek lakossága két vagy több nemzetiséghez nem tartoznék ; de a népesség viszonyai a legutóbb lefolyt tiz év alatt oly kedvezően alakultak, hogy immár elfogultság nélkül nem mondható, hogy nálunk az esküdtszéki biráskodás csak tolmács segitségével volna magyar nyelven teljesíthető. Ennek bizonyságául szolgáljanak a két népszámlálás adatait összehasonlító következő táblázatok :
