Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. ^^^^| gl piaczon. (Ich lasse mich durch einzelne verkehrte Verdicte nicht irren; wir rechtsgelehrten Richter habén nicht minder unsere Dummheiten gemacht; wir machten sie nur nicht so auf offenem Markte).« A hibás ítéleteknek csak erö'sebb része jut komoly bírálat alá; a többit a szakképzettség pajzsa óvja s jelzi olyannak, hogy csak a szine hibás. Nem lehet azt állítani, hogy az igazságot nem hiven szolgálja tizenkét polgárnak közvetlen megfigyelésen alapuló meggyőződése. A nép az esküdtszékek,működését bizalmával kiséri. S ha Németországban — a mint mondják — erős aggodalmak nyilvánultak az esküdtszék intézménye ellen; de ezek az aggodalmak mindazáltal az esküdtszék felállítását és meg nem ingatott fennállását eredményezték: akkor azok az aggodalmak lehettek ugyan erősek, de több mint valószínű, hogy nem az esküdtszék intézménye ellen fordultak. Annak eldöntése, vájjon az esküdtszék valamely ügyben másként itélfc volna-e, mint az állandó bíróság és viszont, téves megoldásokra bő alkalmat szolgáltat. Ki birná azt abstract módon igazságosan megállapítani? Ámde ha a hasonló esetek egész sora fejlődik ki rövid egymásutánban, akkor a jelenség a rendszerintinek jellegét ölti fel s a belőle vont következtetés bizonyít. A számok döntenek. Schwarze főügyész egybeállította azokat a Németországban 1879—1883. évek alatt ujrafelvétel folytán mondott Ítéleteket, melyek az alapperben elitélt vádlottakat felmentették. A birói tévedéseket megállapító ezeknek az ítéleteknek száma 258 volt; s e nem jelentéktelen számból az esküdtbiróságokra csak 10 (tíz) esett. Sajtóügyi esküdtbiróságunk ellen több felszólalás történt, s csoda volna, ha nem történik vala; mert esküdtbiróságunk működése fölötte kedvezőtlen mederben foly, a mennyiben eljárása területenkint külömböző módon van szabályozva, területenkint külömböző az az általános bűnvádi eljárás is, a mely forrásául szolgál, s ezek a külömböző bűnvádi eljárások már korhadtak, elavultak, s mindemellett esküdtbiróságunk legtöbbnyire rágalmazással, becsületsértéssel foglalkozik, melyek fogalma rendkívül rngékony. Azok a felszólalások mégis valójában nem az esküdtbiróságnak, mint intézménynek, hanem inkább kizárólag sajtóügyi hatáskörének szóltak ; mert egyrészről a fokozatos felelősség rendszere esküdtbiróságunktól majdnem teljesen elvonja valódi feladatát, melynek megoldására az esetek legtöbbjében nincs alkalma; másrészről pedig a sajtóügyekre szorított jury inkább politikai, mint igazságügyi intézmény, mely a változékony közvélemény nyomása, káros befolyása alatt áll, melynél a jog másodrangú szerepre van utalva, s a mely e miatt ferde alapon működik. Esetlen lesz a legszebb szobor is, ha ferde alapra helyezzük, s bizonyos, hogy ily talapzatról nem bírálhatjuk meg helyesenj Sehol sem, Ausztriában sem vált be az esküdtbíróság ugy, a mint várták, mig kizárólag sajtóügyekkel foglalkozott. Emeljük igazságügyi intézménynyé, alkalmazzuk a rendes eljárásban, s bizonyosan be fog ugy válni nálunk, mint a hogy bevált Ausztriában. S következetesen eljárva nem is tehetünk egyebet. Ha ugyanis esküdtbiróságunk működésével megelégedve nem vagyunk, meg kellene az esküdtbiróságot szüntetnünk; de mert fenn akarjuk tartani mégis, s mert megelégedésünket ki nem vivott működésének oka szűk hatáskörében rejlik: ezt a hatáskört ki kell terjesztenünk. Az esküdt, a ki nem csupán a politikai színezetű sajtóvétségekkel foglalkozik, a bíró öntudatára ébred s nem fogja magát bizonyos politikai nézet kifejezőjének tekinteni. A valódi jury hazájában, Angliában, mit sem tudnak azokról az erős áramlatokról melyek — a mint mondják — az esküdtszék intézménye ellen irányulnak. Classicus tanuja ennek Prins Adolf brüsszeli egyetemi tanár, a kit a belga igazságügyi miniszter, a parlament bizottságának óhajtására, az angol bűnvádi eljárás tanulmányozása végett 1879-ik évben Angliába küldött volt. Sőt ellenkezőleg, az angolok mennél hosszabb életet kivannak esküdtszéköknek. Forsyth iiz esküdtszék előtti per történetéről irt munkáját e szavakkal végzi: »Tartson is ez igy