Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
50 870. szám. mindig módjukban állna a vizsgálati cselekményeknél jelen lenni és az ügyfél-nyilvánosság nyújtotta kedvező helyzetet a vád érdekében felhasználni: addig a terheltek, kiknek túlnyomó nagy része, mint a tapasztalat mutatja, a vagyontalanok közöl kerül ki, és kiknek hivatalból kirendelt, de nem díjazott védője természetesen e bizonyítás-felvételnél nem jelennék meg, az emiitett kedvezményt a védelem részére fel nem használhatnák. Kézen fekszik tehát, hogy az ügyfélnyilvánosságnak teljes megvalósítása az eseteknek igen nagy többségében a védelem érdekeinek előmozdítása helyett, fokozná a vád túlsúlyát a vizsgálat alatt. Ha ez elvi okokhoz még hozzávesz^ziik azt, hogy a merészebb reform irányokat követő ujabb törvényhozói munkálatok, ~ például a belga javaslat — sem merték az ügyfélnyilvánosság eszméjét keresztülvinni: akkor igazoltnak mutatkozik a javaslatnak álláspontja, mely e részben is tartózkodott. a radicalis újítástól (125. §. első bekezdés): Egyébként jelentékeny haladást valósit meg a javaslat e részben is azzal, hogy az ügyfél-nyilvánosság eszméjében rejlő helyes alapgondolatot a lehetőség halárai közt és azokban az esetekben, melyekben nem jár az eljárás meghiúsításának veszélyével, — iparkodik megvalósítani és érvényre emelni. Nevezetesen: megengedi a feleknek a megjelenést, a kérdések, indítványok és észrevételek tevését azoknál a vizsgálati cselekményeknél, melyek a bűncselekmény tárgyi mozzanatainak megállapítását czélozzák (126. és 235. §§.) és annál a bizonyitásfelvételnéh mely a főtárgyaláson egyáltalán vagy előreláthatólag nem ismételhető (125. §. második bekezdés). Az előbbi szabály alól csak a halaszthatatlan sürgősség esete és az eljárás meghiúsításának veszélye állapítanak meg teljesen igazolt kivételt {ÍŰ6. §. második bekezdés). Az ügyfélnyilvánosság elvének egyik folyománya, illetőleg egyik irányban való megvalósítása az is, hogy a felek az egész vizsgálat alatt és bármely vizsgálati cselekmény tekintetében indítványokat tehetnek a vizsgálóbírónál (119. §.), valamint hogy fmind ők, mind a magánfél a vizsgálóbírónak minden intézkedése vagy mulasztása ellen szóval vagy írásban panaszt emelhetnek a vádtanácsnál (113, §. második bekezdés), mely előtt az eljárás bizonyos esetekben a közvetlenség és szóbeliség elvei szerint foly le. Ennek az elvnek további folyománya, hogy a lefoglalás és a házkutatás annak, ki ellen e cselekmények elrendelve vannak, vagy megbízottjának, ha pedig ilyen nincs, a részére kirendelendő képviselőnek jelenlétében (381. §. első és harmadik bekezdés) foganatositandók, hogy foganatosításuknál, valamint a személy motozás (181. §. második bekezdés) és a szemle foganatosításánál (227. §. első bekezdés) két vagy több tanúnak mindig jelen kell lenni és hogy a terhelt á szemlénél magát mindig külön ellenőrző szakértővel is képviseltetheti (228. §.). Ezekből látható, hogy a javaslat az ügyfél-nyilvánosság tekintetében mindazt megvalósította, a mit hazai viszonyaink közt az eljárás legfőbb czéljának veszélyeztetése nélkül megvalósítani lehet. d) A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. A modern bűnvádi eljárási jognak vezérelvei között alig van egy is, melynek helyessége annyira el volna ismerve, s melynek megvalósítására és keresztülvitelére nézve a tudomány és a gyakorlat emberei közt oly kevés volna az ellentét, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve. Hazánkban ezt az alapelvet az 1872. évi törvényjavaslat 6. §-a kiemelte s azután bíróságainknak állandó gyakorlata minden irányban keresztül is vitte. A javaslat nem habozhatott ez alapelvnek elfogadásában és 324. §-ának harmadik bekezdésében ezt világosan ki is jelenti.
