Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 41 A biró csak az előkészítő eljárásban foglalkozik a bizonyítékok egybegyűjtésével. A főelj árasban más biró mtíködik, ki nem nyomoz, csak határoz. A vád képviselete kizárólag a vádlót, — legyen az köz- vagy magánvádló, — illeti. Még vita tárgya, hogy a vádló az eljárásnak melyik szakáig ejtheti el szabadon a vádat s hogy ez szükségkép az eljárás abban­hagyását eredményezi-e vagy sem. Nem helyeselhető' a közvádló monopóliuma, só't nagyon kívánatos, hogy a magánvád pótolhassa és kiegészíthesse a közvádló eljárását. Lehetőleg arra kell törekedni, hogy a felek között teljes jogegyenlőség létesüljön s hogy azok oly állást foglaljanak el, mint a polgári perben. Ez a jelenkor vegyes rendszere. A nyomozó rendszer javarészét felhasználja az elő­készítő eljárásban, hol arra a bizonyítékok megállapítása végett legfőbb szükség van. De elkerüli annak főhibáját: a döntést az elfogult bíró által, midőn a vizsgálóbírót kizárja az itélethozás­ból. Egyebekben a hivatalból való eljárás és az anyagi igazságra törekvés elfogadásával módo­sított vádelvnek enged túlsúlyt. A kezdeményezést a felekre hagyja, a biró részére, a mennyire lehet, csak a mások által összegyűjtött bizonyító anyagnak s a felek indítványainak megvizs­gálását és a határozathozást tartja fenn, ily módon lefoglalván a tiszta vádrendszer hasz­nait is. Ez általános fejtegetések után áttérve annak vizsgálatára, hogy a jelen javaslat a vád­elvnek és a hivatalból való eljárás elvének összeegyeztetésére nézve minő alapvető intézkedé­seket tartalmaz: mindenekelőtt ki kell emelni, hogy a javaslat, mint minden ujabbkori perrend­tartás, vegyes rendszerű, azaz felhasználja mind a nyomozó, mind a vádrendszer javarészét, azonban határozott túlsúlyt enged a vádrendszernek. Erre utalta a hazai jogfejlődésnek kétségtelen iránya és az a tény, hogy hazánk bűnvádi eljárása az inquisitio korszakában is hiven meg­őrizte a vádpert és tisztán nyomozó rendszerű törvényhozói alapokból kiindulva, a vádelvnek hódoló gyakorlatot fejlesztett. Erre utalta továbbá az ujabb külföldi törvényhozásokban és a jogtudományban is érvényre emelkedett az a felfogás, hogy a nyomozó rendszer, mely a biróra összeférhetetlen, sőt egymással homlokegyenest ellentétben álló feladatokat ró és a terheltet megfosztván ügy félj ogaiíól az eljárásnak tárgyává teszi, — képtelen megközelíteni a bűnvádi eljárás főczélját. Az anyagi igazságnak érvényre emelése csak akkor lehetséges, ha — mint a vádrendszer mellett — a bűnvádi eljárás folyamán közreműködő hatóságoknak és a feleknek jog­köre helyesen el van különítve s a bíró felmentve minden vádoló tevékenységtől, elfogulatlanul és igazságosan* dönthet a bizonyítás eredménye és a felek indítványai fölött. Az anyagi igazság érdeke azonban gátul szolgált az elméleti értelemben vett tiszta vádrendszer megvalósításának. Ez a tiszta vádrendszer abból állna, hogy két teljesen egyenjogú ügyfél indítja meg és folytatja le a btínpert, a bíróságnak pedig nincs más teendője, mint vezetni az eljárást és határozni annak eredménye alapján. Kizárja ezt első sorban az, hogy az ügyfélegyenlőség teljes megvalósítása nem lehet­séges. Nem lehet továbbá megengedni, hogy a büntető biró teljesen függjön a felek indítvá­nyaitól és a bizonyitó anyag gyűjtése egészen a felekre legyen bízva, a mi megakadályozná a bírót abban, hogy kideríthesse a való tényállást akkor is, midőn ennek kiderítése hatal­mában állana. A javaslat következőleg viszi keresztül a vádrendszert: 1. Szerinte bűnvádi ügyben birói eljárás csak vád alakján indítható (1. §.). Ez alapelvnek csak folyományai és'Tseresztülvitelének részletei, hogy a vizsgálat csak a vádló indítványában megjelölt tettre nézve és csak az ezzel terhelt egyén ellen rendelhető el (106. §.); továbbá hogy a bíróság nem tehet ítélete tárgyává oly tettet, mely miatt a vádló vádat nem emelt (325/§. első bekezdés); végre hogy az eljárás csak addig folytatható, mig az annak alapjául KÉPVEL IROMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET. 6

Next

/
Thumbnails
Contents