Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 409 érteni, vagy az orgazdákat és bűnpártolókat is. A javaslat szövege a német perrendtartás (56. §. 3. pont) nyomán indulva, ez irányban minden félreértésnek elejét veszi. A gyanúnak arra a bűncselekményre kell vonatkozni, mely miatt a kihallgatás történik Megtörténhetik azonban, hogy a tanú által elkövetett más bűncselekmény oly szoros kapcsolatban áll azzal, mely a kihallgatás tárgya, hogy tán felmentése vagy elítéltetése egyenesen összefügg annak az eljárásnak eredményével, melyben a kihallgatás történik. Ily esetben szintén alkalmazandó az eskükizárás e pontja. A kizárás indokát alig kell bővebben fejtegetni. Az elítélt vagy gyanú alatt levő rendszerint bűntársa rovására saját sorsát kivánja enyhíteni. Erkölcsi érzülete rendszerint nem oly erős, hogy visszariadjon a hamis tanúságtétel esküvel való megerősítésétől, ha tudja, hogy ezzel magát menti vagy büntetését enyhítheti. Angliában is, hol a koronatanuk külömben annyi kiváltságban részesülnek, a bűntárs tanúságtétele iránt nagy bizalmatlanságot tanúsítanak, és rendszerint figyelmeztetik az esküdteket, hogy pusztán a bűntársak terhelő vallomása alapján el ne ítéljék a vádlottat. A skót eljárásban, ha a bűntárs terhelő tanúul van meghíva: akkor e ténynyel már megszűnt bűnvádi eljárás alatt állani. E helyzetére a biró köteles a tanút figyelmeztetni, minek folytán a tanú teljesen szabadon nyilatkozhatik. Mindannak daczára az ily tanuk vallomását — ha egyéb körülmények nem támogatják — nem szokták elegendő bizonyítéknak, tartani. 2. A második pont szerint nem eskethető meg a tanú, ki hamis tanuzás, vagy hamis eskü miatt elítélve volt, habár már büntetését kiállotta. E két cselekmény elkövetőinél a szavahihetőség iránt méltán rendül meg a bizalom s újabb hamis tanuzás elkerülése végett van szükség a tilalomra. Ez okból a büntetés kiállása, elévülése vagy kegyelem esetében sem szűnik meg az esküképtelenség. Ha azonban ujrafelvétel folytán a tanút felmentik a hamis tanuzás vagy hamis eskü bűncselekményei alól: akkor előbbi elítéltetése nem ok az eskürebocsátás mellőzésére. 3. A kihallgatáskor 14-ik évét még be nem töltött egyént a harmadik pont zárja el az eskütételtől. Nagyon nehéz meghatározni, hogy a gyermekkor melyik éve az, midőn már a gyermektől várható az erkölcsi felelősségnek az az érzete, melylyel a tanúságtétel kötelessége jár. A javaslat nem is szab korlátokat arra nézve, hogy mely korú egyén bocsátható tanuzásra. Az élet megmutatta, hogy néha öt-hat éves gyermekek tanúságtétele fontos bizonyítékot nyújtott. A személy azonosságának felismerése ily korú egyének által nem ritka a bűnperek krónikájában. Az eskürebocsátás kérdésében azonban a római jogtól kezdve napjainkig mindig óvatosságot tanúsított a törvényhozás. Az élet első éveiben kétségtelenül hiányzik az erkölcsi felelősség érzetének és a felfogás komolyságának az a foka, mi oly tmtos tényhez, minő az eskütétel, kívánható. A határvonalat természetesen itt is nehéz megállítani és mind a régibb, mind az ujabb törvényhozások különösen a faj, fejlődési folyamat és a geographiai helyzet figyelembevétele mellett kttlömböző éveket jelöltek ki határul. Hazánk törvényei (Hk. I. 13. és II. 37. czímek) szerint minden személy, ki életének tizenkettedik évét még be nem tölte, az esküvéstől ki volt zárva. Az osztrák (172. §. 4. p.) és olasz (285. ez.) perrendtartások a betöltött 14-ik évet, a német perrendtartás (56. §. 1. pontja) a 16-ik évet jelölte meg határul. A franczia code d'instruction criminelle (79. ez.) a 15-ik éven alóli gyermekeket csak »par forme de déclaration« eskü nélkül engedi kihallgattatni. A franegia javaslat (Le Royer 58. ez.) ugyanezen évet tartja fenn; a belga javaslat pedig a betöltött 16-ik évet jelöli meg. Az angol jog nem határozza meg az évet, de csakis akkor hallgatható ki a gyermek, ha ez az eskü fontosságát és szentségét felfogni képes. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET. 52
