Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám 407 »Si le témoin déclare, par des motifs de conscience ne pouvoir employer la formule de l'article précédent, il sera admis á la remplacer par la promesse solennelle de parler sans haine et sans crainte de dire toute la vérité et rien que la vérité. Cetté promesse sera considérée comme l'equivalent du serment. Le témoin aura la faculté d'y ajouter la formule religieuse prescrite par le culte auquel il appartient.« A bizottság többsége elfogadta e szövegezést, melynek értelme szerint, mihelyt valaki kijelenti, hogy lelkiismeretével az eskíít összeegyeztethetőnek nem tartja, az eskü helyett fogadalmat tehet. A javaslat ezt a kiváltságot ennyire nem terjesztette ugyan ki, de a német törvénynél tágabb keretben mozog. Szövege szerint az úgynevezett felekezetnélküliek vagy szabad gondolkozók kötelesek esküt tenni, mert a szabály alól csakis abban az esetben enged kivételt, ha valakinek vallásfelekezete tiltja az esküt. Ebbó'l természetesen az is következik, hogy oly vallásfelekezetig kinek vallása az esküt nem tiltja, bármily egyéni véleményt nyilvánítson is az eskü ellen: az eskütétel kötelezettsége alól fel nem menthető. Másrészről azonban, a javaslat nem szorítja e kiváltságot csak az állam által elismert vallásfelekezetek területére, hisz ez esetben a jelenleg elismert vallásfelekezetek tekintetéből és belföldi tanukra vonatkozólag intézkedni se kellene, mert hazánkban nincs elismert vallásfelekezet, mely az esküt tiltaná. Még azt sem kívánja meg a javaslat, a mit a német törvény követel, hogy t. i. csak az a vallásfelekezet birhat e kiváltsággal, melynek külön törvény engedi meg az eskütételnek fogadalommal való helyettesítését. Szerinte elég, ha a biró meggyőződik, hogy valaki tényleg oly vallásfelekezethez tartozik, melynek általánosan elfogadott tanai szerint az eskü tiltva és helyette a fogadalom megengedve van. A javaslat szerint a tanú esküjét egyébként sem a lelkiismeretre való hivatkozás, sem a letett hivatali esküre való utalás nem pótolhatja. Az utóbbi tekintetében nem hagyható figyelmen kívül a német birodalomban most életben levő bűnvádi perrendtartás tárgyában a birodalmi gyűlés elé terjesztett kormányjavaslat 56. §-ának tárgyalása. A kormányjavaslat említett §-a így szólt: Legt ein öffentlicher Beamter über Gegenstande, welche sein Amt unmittelbar betreffen, Zeugniss ab, so kann es der Eidesleistung für gleich geachtet werden, wenn der Zeuge die Richtigkeit seiner Aussage unter Berufung auf seinen Diensteid versichert. A birodalmi gyűlés bizottsága ezt a §-t már az első olvasásnál kihagyta s ennek okát jelentésében ekként adta: Abgesehen selbst davon, dass nicht in allén deutschen Landern der Diensteid eines Beamten im Allgemeinen auf seine Anzeigen und Áussagen über Gegenstande, welche sein Amt unmittelbar betreffen, sich mit erstreckt, und daher die Berufung auf den Diensteid einem Zeugeneide nicht gleichgestellt werden kann, so ist es unbestritten, dass eine solche Versicherung des Beamten, na eh der allgemeinen Volksansicht, einer wirklichen Vereidung desselben nicht gleichsteht. Mehrseitig ist auch in der Kommission versichert worden, dass in der Praxis mit dieser Beziehung auf den Diensteid Missbrauch getrieben werde, und dass im einzel'nen Falle aus den Umstanden sich deutlich ergeben habé, wie bei dem Beamten das Bewusstsein, dass es sich bei der Versicherung auf den Diensteid um eine Eidesleistung handlé, nicht erkennbar gewesen. (Hahn: Die gesammten Materialien der Strafprozessordnung, 1524. 1.) Midőn a birodalmi törvényhozás ehhez a felfogáshoz hozzájárult, nyilváuvalólag pálezát tört ama bevett szokás fölött, hogy a közhivatalnok eskü helyett azzal erősítette meg tanúvallomását, hogy letett hivatali esküjére hivatkozott.
