Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 397 iratná le a tanú vallomását. Gyakran a tanúnak egy durván oda vetett szava, egy parlagi kifejezése mögött rejlik az igazság. Ennek szebb alakba foglalása egyúttal a tanúvallomás értelmének meghamisítása lehet. Chacun dóit parler son langage — mondja Hélie. — Quand on corrige, on résume, on affaiblit. A biró ne abban keresse becsvágyának kielégítését, hogy irályát ragyogtassa a jegyzőkönyvek felvételénél, hanem abban, hogy minél inkább a valót örökítsék meg a jegyzőkönyv betűi. Ezért igen ajánlatos, hogy a tanú feleletei első és ne harmadik személyben foglaltassanak jegyzőkönyvbe, azaz: ne azon alak használtassék, hogy »tanu ezt látta, hallotta stb.«, hanem ez : »én láttam, hallottam«. Mangin nyilatkozatában, melyet Hélie, sőt a belga javaslatra vonatkozó jelentésében Thonnissen is méltónak tartott idézni, sok igazság rejlik; »Baconter ce, que le témoin a dit au lieu de le fairé parler lui mérne; écrire que le témoin dépose que tel jcur á telle heure il a vu telle chose au lieu de lui fairé dire; »tel joiii* a telle heure j'ai vu«, est un usage barbáré, qui nuit, k la précision et k la clarté de la déposition éerite. Comparez deux dépositions dönt l'une est redigée k la premiere persoune et l'autre k la troisiéme, et vous reconnaitrez la justesse de cetté observation«. I. 205. lap. Mindent el kell követni, hogy a jegyzőkönyv, mely végre is holt betiik halmazata, valódi életet nyerjen, és ki tagadhatja, hogy a tanú jobban őrködik vallomásának hű felvétele fölött, ha első személyben saját szavaival hallja vallomásának megerősítését, mintha harmadik szepélyben szól a jegyzőkönyv. Az utóbbi esetben azt is hiheti a tanú, hogy tisztán a biró feladata arról gondoskodni, hogy a vallomás felvétele hű legyen, s igy csak gépiesen követi vallomásának felolvasását, a nélkül, hogy tüzetesen ellenőrizné annak hü felvételét. A belga javaslat I. k. 109. czikkében egyenesen ellenkezőleg irja elő a jegyzőkönyvnek első személyben való felvételét. »Dans la redaction, le juge fera parler le témoin a le premiere personne, en conservant, autant que possible les expressions dönt il s'est servi.« Nem mondja ki ugyan a javaslat kifejezetten a felvételnek ezt az alakját, mért esetleg mégis lehetetlen szórói-szóra feljegyezni minden tanú vallomását. Azt nem mondja ki a javaslat, hogy a tanú magaviseletének egyes feltűnőbb mozzanatait jegyzőkönyvbe vegyék: mindazáltal a javaslat egyéb intézkedéseinek szelleméből folyik, hogy mindaz, a mi a felvétel hűségét emelni képes, — ezek pedig arra szolgálnak, — a jegyzőkönyv hitelességének érdekében mellőzve ne legyen. • I V. A tanuk vallomásának megerősítése. (217—222. §§.) A tanúvallomás hitelességének egyik leghathatósabb külső biztosítéka az eskü. Ha vallásos a tanú, úgy nincs eszköz, mi vallomásának mélyebb megfontolására buzdítaná, mint a tudat, hogy Istent kell felhívnia annak bizonyságra, hogy igazat mond. Ha a tanú keblét nem is hatják át a vallás érzelmei, de lelkülete nem nélkülöz minden erkölcsi alapot, úgy az eskü ünnepélyességének hatása alatt élénken koll éreznie, hogy nem üres fecsegést várnak tőle, hanem szavainak komoly jelentőséget tulajdonítanak. Ha pedig a tanú keblét sem a hit tanai nem lelkesítik, sem az erkölcsi felelősségérzete nem emeli; akkor az a félelem tartja vissza a hazugságtól, hogy az esküvel megerősített hamis vallomást a büntető törvény szigorúan bünteti. A római jog csak úgy, mint a canoni jog a tanubizonyíték mellőzhetetlen kellékéül irja elő az esküt. A régi magyar eljárás hasonló elvnek hódolt, hisz az esktttáisak intézménye, sőt az egész