Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
394 870. szám. a viszonynak megállapítása, melyben a tanú a terhelthez, sértett félhez, feljelentőhöz van. Az elfogulatlanság szempontjából múlhatatlanul szükséges, hogy a bíróság tisztában legyen azzal is: nem szenvedett-e a tanú a büntetendő cselekmény következtében kárt, tehát ez irányban is kérdést kell hozzá intézni. A javaslat a tanú előéletére vonatkozó kérdéstételt kötelezőleg nem irja elő, mert meg akarja akadályozni, hogy a tanuk esetleg önmaguk ellen valljanak. Ez elv tisztaságát a javaslat még abban a szelídebb alakban sem kívánja megzavarni, minőben ez a német 1 ) és osztrák 2 ) perrendtartásban történt, melyek egyébiránt a tudomány részéről folytonos kritika tárgyai. Természetesen nincs kizárva, hogy a bíróság indítványra vagy e nélkül is, ha szükségesnek látja, a tanút megkérdezhesse, volt-e büntetve és miért, de a javaslatnak ama tételénél fogva, hogy a tanú nem köteles oly kérdésre válaszolni, mely reá nézve kárral vagy szégyennel járna, a felelet kötelezővé nem tehető. A felek és hatóságok kötelessége a tanuk előéletét, a mennyiben erre múlhatatlan szükség van, kinyomozni, de a tanú arra nem kényszeríthető, hogy rég elfeledett bűneit nyilvánosan meggyónja. És valóban helytelen igazságügyi politika is volna az, homályos előéletű' tanukat oda kényszeríteni, hogy inkább legjobb tudomásukat is bizonyos bűntettekről elhallgassák, mint sem tanukul jelentkezzenek és magukat döntsék veszélybe. c) Az általános kérdések után a tanúnak alkalmat kell adni, hogy miudazt, mit az ügyről tud, összefüggőleg beszélhesse el (211. §.), mi természetesen feltételezi, hogy a kihallgató közeg a tanút a tárgyról, mire nézve tanuságtételre hívták, előbb kellőkép felvilágosítsa, illetve megkérdezze, hogy kihallgatásának okát tudja-e? E módszer arra van alapítva, hogy a tanú nemcsak azt köteles előadni, mit tőle kérdeznek, hanem mindent tartozik elmondani, mit az ügyről tud, mert külömben megtörténhetnék, hogy jelentékeny részletek kérdés tárgyává nem tétetvén, felvilágosítást nem nyernének. E rendelkezés bármennyire természetesnek látszik, mégis nem mindenütt talál elfogadásra. Ismeretes, hogy a római jogban éppen az ellenkező rendszer divott, a mennyiben a tanukhoz formulázott kérdéseket intéztek, melyekre nem is határozottan, hanem óvatosan »arbitror« kifejezéssel kellett válaszolni. Angliában szintén nincs megengedve az, hogy a tanú spontán elbeszélésekbe bocsátkozzék. A kérdezőnek kötelessége a tanukhoz kérdéseket intézni, melyekre ők válaszolnak. A mai continentalis perrendek éppen a fentebb említett tétel helyességénél fogva, a tanú összefüggő elbeszélését irják elő a kihallgatás általános módjául, és a kiegészítő kérdések megengedése mellett e rendszer elleu nem is tehető kifogás. Alig lehet kívánni a tanutói, hogy a vallomástétel pillanatában minden releváns körülményről megemlékezzék, ho^y ezeket a jelentéktelenebbektől elválasztani tudja. Szükséges tehát a mntatkozó hézagokat egyes kérdések által kiegészíteni, és az egyes körülményeket, melyek a bizonyításra befolyással lehetnek, felvilágosítani. E rendszer szerint tehát a felelősség a fanu tudomásának teljes közléseért nem nyugszik egyedül a tanú vállain, hanem — igen helyesen mondja John — az elnök, birák, államügyész, terhelt, védő, esküdt (schöffe) a különös kérdéstétel jogánál, illetve kötelezettségénél fogva a tanúvallomások teljességeért a tanúval a felelősséget megosztják (id. mű I. köt. 642. lap). Ha tehát a tanú elbeszélésében valamely pont homályos, ellenmondásos, vagy ha adatokat kell szerezni a bizonyíték értékének megítélésére nézve: ugy a különös kérdéseket mellőzni nem szabad. Főképen kötelessége az eljáró közegeknek a tanú iudomásának alapját felvilágosítani: •) 67. §... Erfbrderlichenfalls sind dem Zeugen Fragen über solche Umstande, welche seine Glaubwürdíglíeit in der vorliegenden Sache betreffen, . . . vorzulegen. z ) 166. §. második bekezdése: Erscheint es dem Untersuchungfrichter nach den besonderen Umstacden des Falles unumganglich nothwendig, so kann der Zeuge auch darüber gefragt werden, ob er schon einraal in einer strafgerichtlichen Untersuchung gestandenund welches Ergebniss diesejbe hatte.
