Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

360 870. szám. tekinteni és jelentéktelen okokat nem fog elegendőknek tartani arra, hogy az igazságszolgáltatástól a szükséges bizonyító eszközökét elvonja. IV- A lefoglalás, a házkutatás és a szeniélymotozás foganatosítása. (180—191. §§.) A lefoglalás, a házkutatás és a személymotozás elrendelése tekintetében felállított garantiákkal nem volna kellőleg megvédve a személyes szabadság, a magán és családi titkok szentsége s a házjog sérthetetlensége, ha ezeknek az eljárási cselekményeknek foganatosítása nincs hasonló szempontok szerint szabályozva. E kellékeknek igyekeznek a javaslatnak 180—191. §§-ai megfelelni. A) Az első biztosítékot abban keresi a javaslat, hogy a lefoglalást, a házkutatást és a személymotozást rendszerint ugyanazok a hatóságok foganatosítsák, a melyek azokat elrendelték (180. §. 1. bekezdés.). E hatóságok a körülmények és az eljárás igényeinek figyelembe vételével vannak kiválasztva, azután minél jobban központosítya vannak egy kézben az intézkedés szálai, annál nagyobb a valószínűség, hogy az eljáró hatóság szem előtt tartja feladatának alapját és czélját és nem fogja a legszemélyesebb jogokat nagyobb terjedelemben korlátozni, mint a hogy azt az előbbiek megkövetelik. A fennebbi szabály alól azonban kivételt kellett tenni arra az esetre, ha a lefoglalást stb. elrendelt hatóság azt távolság, idő rövidsége, physikai vagy más akadályok miatt maga, illetőleg közege által nem foganatosíthatja. Ez esetben a javaslat megengedi a rendőri hatóságok és közegek igénybevételét. A házkutatás tekintetében még tovább kellett menni és fel kell jogosítani a rendőri közegeket arra, hogy az alább meghatározott, halasztást nem tűrő esetekben az elrendelésre hivatott hatóságnak határozata nélkül is tartsanak házkutatást. Emez esetek a következők: a) tettenkapás, o) ha korcsmák, csárdák, kéjházak és ama helyiségeknek átkutatása szükséges, hol tiltott szerencsejátékot tíznek, vagy a hová a bűntettesek rendszerint elrejtőzni szoktak, c) ha a házkutatásra megszökött fogoly kézrekerítése czéljából van szükség, d) ha segélykiáltásra jelennek meg a rendőri közegek, e) ha a házzal vagy helyiséggel rendelkező kívánja; f) ha az utóbbi rendőri felügyelet alatt áll, vagy mint szokásos bűntettes ismeretes, vagy ha elővezetése vagy elfogatása van elrendelve, g) ha a késedelem jelentékeny veszélylyel jár. Az a) alatti eset nem szorul bővebb indokolásra. Ha tettenkapás esetében bárki jogosítva van valakit letartóztatni: akkor helyes, hogy a rendőri közegek a bizonyítékok és nyomok biztosítása szempontjából szükséges intézkedéseket, melyekhez a házkutatás is tartozik, azonnal megtehessék. A h) alatt felsorolt helyiségek átkutatásának elrendelését és foganatosítását, hol gyakori »razzia«-k megtartását követeli a közbiztonság érdeke, czéltévesztett volna a biróság, ügyészség vagy a rendőri hatóság vezetői számára fentartani. A c) alatt említett esetben a megszökött fogoly halaszthatatlan kézrekerítésének szükségessége eléggé igazolja, hogy e czélból a rendőri közegek házkutatás iránti joggal legyenek felruházva. Nem érthető itt csupán valamely letartóztató intézetből elillant fogoly, hanem értendő az is, a kit a rendőrség elfogott és a ki a kiséret alatt megszökött. A d) alatti esetben valóban észszerűtlen volna a segély kiáltásra megjelent rendőri közegnek meg nem engedni, hogy a házban elrejtőzött tolvaj vagy rabló kézrekerítése vagy az eljárásra nézve releváns tárgyak feltalálása czéljából házkutatást tarthasson. Az e) alatt említett esetben, midőn a házzal vagy helyiséggel rendelkező maga kívánja a házkutatás teljesítését, nincs semmi szükség a rendőri közeg közreműködése elé gátat vetni. Az f) alatt említett esetek olyanok, melyekben már vagy a biróság, vagy az ügyészség,