Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

350 870 szám. tana jelenlétében eszközölhető. Ha nem a terheltnek házában, lakásában vagy egyéb helyiségeiben (domicile) történik a házkutatás, az illető ház vagy lakás tulajdonosának jelenléte szükséges, de ha akadályozva van a megjelenésben vagy távollevő: akkor a házkutatásról" vagy egyik családtag, ilyennek hiányában valamely házban lakó, ennek hiányában a községi elöljáróság értesítendő. A közvádló és védő mindig jelen lehetnek a házkutatásnál. Tettenkapás esetében és pedig nemcsak bűntett (crime), hanem vétség (délit) miatt is és természetesen a tettenkapásnak tág fogalmi köre mellett, melyről a XI. fejezet indokolásánál bővebben volt szó, joga van az ügyészségnek és a »police auxiliaire« tagjainak házkutatást elrendelni és teljesíteni. Ha az államügyészség teljesíti a házkutatást, úgy rendszerint a foganatosítás helye szerint illetékes rendőrbiztosnak vagy a községi elüljáróság egy tagjának, vagy két helybeli polgárnak jelenléte szükséges. A házkutatásról szóló jegyzőkönyv, a lefoglalt tárgyak stb. azonnal átteendők a vizsgálóbíróhoz. Nem szenved kétséget, hogy az uj franczia javaslatok nagy haladást jelentenek, szemben a »code d'instruction criminelle« álláspontjával, mely csaknem teljesen a rendőri közegek önkényétől tette függővé a házkutatás elrendelését és foganatosítását. A feltételek tüzetesebben vannak megállapítva, az eljárás hathatósabb ellenőrzés alá van helyezve és a házkutatásra illetékes hatósági közegek hatásköre ié szabatosabban van meghatározva. b)' Belgiumban a házjog sérthetetlenségét úgy a régi contumeok, mint az alkotmánylevelek, mindig a legelsőrangú nemzeti szabadságjogok mellé állították, de azért nem tekintették oly absolut jognak, melyet mindenha és minden körülmények között a közbiztonság érdekei fölé kellene helyezni. Mindig élénk tudatával birtak annak, hogy az igazságszolgáltatás érdekében nem lehet mellőzni a házkutatás jogát, de egyúttal köztudattá vált az is, hogy mivel a családok békés nyugalma és legkényesebb érdekei forognak e mellett koczkán, nem szabad azt másként, csak mint kivételes vizsgálati eszközt és csak nélkülözhetetlensége esetében alkalmazni. Ez alkotmányos köz-szellemnek lehet tulajdonítani, hogy Belgiumban a bíróság vagy rendőrség nem élt vissza a »code d'imtruction criminelle* rendelkezéseinek nagy latitudejével. Mindazáltal semmi sem természetesebb, mint az, hogy a bűnvádi perrend reformjánál nem elégedtek meg a »code d'instruction criminelle* sovány és önkénykedésnek tág teret nyitó rendelkezéseivel, hanem oda törekedtek, hogy a házkutatás jogának természete és határai tüzetesen és félremagyarázásokat nem tűrő módon legyenek szabályozva. A >code d'instruction criminellet ama rendszere, hogy külön szabályozza a házkutatást a délit flagrant esetében, és külön, a vizsgálat czíme alatt van a vizsgálóbíró által teljesíthető házkutatás szabályozva, a belga javaslatban is fenn van tartva. (Kormányjavaslat I. k. II. czím, II. fejezet 50. és köv. czikkek; bizottsági javaslat 54. és köv. czikkek; továbbá a kormányjavaslat 77. és köv. czikkek; bizottsági javaslat 84. és köv. czikkek.) E javaslat előkészítése alkalmából a parlamenti bizottságban felmerült ugyan a kérdés: nem volna-e czélszertí a házkutatást kizárólag a birói hatáskörnek fentartani; a többség mindazáltal a sürgősség szempontja által vezérelt gyakorlati indokból ama rendszerhez ragaszkodott, hogy tettenkapás esetében (ennek még a »code d'instruction criminelle«-nél is tágabb fogalmi köre mellett) az ügyésznek és a »police auxiliaire« tagjainak is joguk legyen házkutatást tartani. Eme jogkört azonban amaz elengedhetetlen feltételekhez kötötték,.hogy bűntelt (crime) forogjon fenn, hogy rendkívül nyomatékos adatok szóljanak a bűnösség mellett és házkutatás csakis a terhelt lakásán vagy egyéb helyiségeiben legyen eszközölhető. Ezenkívül még akkor is joguk van a kir. ügyésznek és a >poliee auxiliaire« tagjainak házkutatást tartani, ha valamely ház bensejében bűntett vagy vétség volt elkövetve és valaki a házbeliek közöl ennek constatálása végett megkeresi az ügyészt vagy a békebirót stb.