Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
328 870. szám. hoznak. Mind e körülmények nem szüntetik meg a biztosíték elvesztésének alapját, a terhelt engedetlenséget. A biztosíték elvesztésének utolsó, minden vitán felül álló (D) esete az, midőn a terhelt szökésre előkészületeket tett, vagy megszökött. Hogy mikor tekinthető a terhelt intézkedése szökésre való előkészületnek, az ténykérdés, melyet a biró lelkiismeretes és beható vizsgálat után fog eldönteni. Mindig nagy jelentőséggel bir azoknak a feltételeknek megállapítása, melyek a biztosíték elvesztését vonják maguk után, mert a biztosíték elvesztése nemcsak a terheltnek, hanem ha más tette le a biztosítékot, harmadik ártatlan egyénnek is érzékeny Vagyoni kárt okoz. Kétszeres gondosságot igényel a biró eljárása akkor, midőn a szökés kísérletét kell megállapítani, mert nem minden lakóhelyről való távozás tekinthető annak. A szabadlábra helyezett terhelt legnagyobb mértékben van szabadságában korlátozva akkor, ha hozzá a 161. §-ban foglalt meghagyás van intézve. Ilyenkor könnyű a biztosíték esedékességének feltételeit megállapítani. Ellenben a jelzett tilalom elmaradása esetén gyakran nehezen lehet a terhelt szándékát valószínűvé tenni, mert a cselekvés és mozgás teljes szabadságát élvezi, magának és családjának fentartása utazásokat is tehet szükségessé. Merőben helytelen, sőt jogtalan volna a terheltet, mert a létfentartás gondjait látja el, vizsgálati fogságba helyezni másrészt éppoly helytelen volna az is, ha a bíróság a szökés mentségéül minden jelentéktelen okot, minden csekély kifogást elfogadna. A bírónak a középutat kell eltalálni » ebben csak az eset körülményei s e körülményeknek a gyakorlati élet tapasztalatai szerint való méltatása szolgálhatnak irányadóul. Nehogy a más helyett biztosítékot adott egyénre a biztosíték elvesztésének okai túlszigorúan súlyosodjanak: méltányos volt azt a német birodalmi perrendtartás mintájára (121. §. második bek.) ama kedvezményben részesíteni, hogy a biztosítékra való jogát bizonyos feltételek mellett fentarthatja. Egyik feltétel az, hogy a bíróságnál bizonyos határidőt kér és ez alatt a szabadlábra helyezettet előállítja. A másik feltétel akkor áll be, ha a biztosítékot adott személy a bíróságot a szabadlábra helyezettnek szökési előkészületeiről oly időben értesíti, midőn az elfogatás lehetséges. Nem szükséges tehát, hogy tényleg el is fogják a terheltet, hanem elég, ha oly időben értesül a bíróság, midőn, ha ügyesek és tapintatosak a tett intézkedések, az elfogatás eszközölhető vala. A biztosíték elvesztése tárgyában a javaslat szerint a vádtanács határoz, melynek kötelessége a vádlót, a sértettet, a terheltet, illetve képviselőjét, esetleg a biztosítékot adott harmadik személyt meghallgatni és ez után határozni. A biztosíték elvesztését kimondó végzés, jogerőre emelkedése után jogerős polgári ítélet erejével bir, vagyis annak alapján a biztosítékul adott s illetve lekötött vagyonra végrehajtás vezethető. Alig kell kiemelni, hogy a kezesnek kötelessége nem subsidiarius, hanem közvetlen. f) Az elvesztettnek kijelentett biztosítéknak mely czélm fordítására nézve szintén eltérők a tételes jogok rendelkezései. A német birodalmi perrendtartás szerint (122. §. első bek.) az elvesztett biztosíték az államkincstár javára esik. Hasonlóan rendelkezik az 1873-iki osztrák perrendtartás is, de ama lényeges külömbséggel, hogy a károsított félnek joga van a biztosítéki értékből első sorban kártalanítást követelni. A franczia 1865. július 14-iki törvény szerint a biztosítéknak kettős czélja van,u. m. először biztosítani a terheltnek bíróság előtti megjelenését és másodszor az okozott költségeket és pénzbüntetéseket fedezni. A szabadlábrahelyezést elrendelő végzésben mindig ki kell mondani, hogy a biztosítékot tevő összegből mennyi szolgál az első és mennyi a második czél biztosítására. A biztosítéknak első része az államkincstár javára esik, mihelyt a terhelt idézésre meg nem jelent (La premiere partié du cautionnement est acquise á l'État du moment que
