Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

322 870 szám. a szabadlábra helyezés után alkalmazható ez enyhébb természetű kényszerítő észközt, csupán az alak tekintetében tért el (161. §.). Megengedi ugyanis, hogy a biró a fogadalom helyett, mely ugyan chablonszerfíségénél fogva rendszerint hatálytalan, de néha mégis lélektani kényszerhelyzetet idéz elő, hasonló tartalmú meghagyást intézhessen a szabadlábra helyezetthez, mely esetben kötelessége a meghagyás megszegésének következményeit is megmagyarázni. A javaslat is facultativvá teszi a meghagyást, miből következik, hogy csak ott alkalmazandó e kényszerítő eszköz, hol erre múlhatlanul szükség van. Alig kell megjegyezni, hogy e meghagyásról jegyzőkönyvet kell felvenni, mert külömben nem volna írásbeli alapja az ujabb fogságba helyezésnek. Minthogy a meghagyás az előzetes letartóztatásnak vagy vizsgálati fogságnak újólagos elrendelését vonhatja maga után: kétségtelen, hogy ezen intézkedés a személyes szabadságra vonatkozólag nagy jelentőséggel bir, éppen ezért teljesen elfogulatlannak és függetlennek kell ama hatóságnak lenni, mely ezt a meghagyást a terhelthez intézheti. Ez okból az említett joggal csak a vizsgálóbírót s az eljáró bíróságot lehetett felruházni. Ha ennek az intézkedésnek szüksége a nyomozás folyamán, vagyis akkor merül fel, midőn az ügy még a rendőrség vagy az ügyészség kezében van: a nyomozás vezetője köteles a meghagyás kieszközlése végett a vizsgálóbírót megkeresni. A meghagyás csak nyomós okból intézhető a terhelthez. E megszorítás helyessége kétségbe nem vonható, mert akkor, midőn a terhelt bizonyos községbe vagy helyre nem mehet, vagy bizonyos helyen köteles tartózkodni: személyes szabadsága jelentékenyen korlátozva van. Hogy mikor forog fenn a nyomós ok, az csak az eset körülményei szerint állapítható meg. A tartózkodóhely kijelölése a fogságot pótolja és az ennek alapjául szolgáló okokból rendelhető el. A valamely helyről való kizárásra nézve a nyomós ok leggyakrabban a közérdekből lesz meríthető. Például nyomós ok az, hogy a szokásos tolvaj vagy orgazda azon a helyen ne lakjék, a hol lopások tettesei, vagy tolvajbandák tartózkodnak; hogy a gyilkos vagy gyújtogató abban a községben meg ne jelenjék, a hol az áldozat lakott, vagy a hol a gyujtogatást elkövette, mert megjelenése közbotrányt, sőt visszatorlást provocálhatna. Az intézkedés hatálya az eljárás jogerős befejezéséig terjedhet, azonban jogorvoslattal megtámadható s a nélkül is a vádtanács vagy a törvényszék által hatályon kívül helyezhető, sőt a megszüntető végzésnek vagy felmentő ítéletnek jogerőre emelkedésével, külön rendelkezés nélkül is elveszti hatályát. 6. Biztosíték. (162—168. §§.) Ha az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság csak mint szükséges rossz foglal helyet abnűvádi eljárás keretében: akkor elutasíthatatlan kötelesség oly eszközökről gondoskodni, melyekkel az előzetes fogvatartás czélja elérhető a nélkül, hogy valaki személyes szabadságától megfosztva legyen. Sok esetben nem pótolhatja az előzetes fogvatartást semmi, de ismét sok esetben bizonyos mértékű vagyoni kötelezettség elvállalása teljesen mellőzhetővé teszi azt. Nyilvánvaló, hogy bármely vagyoni kötelezettség sem nyújthat biztosítékot arra nézve, hogy a terhelt össze ne beszéljen társaival, a tanukkal, szakértőkkel, vagy hogy bizonyos nyomokat, bűnjeleket el ne távolítson, meg ne változtasson stb. De viszont ha valaki saját, illetve családja megélhetésére alig nélkülözhető összeget köt le előzetes fogvatartása pótlásául, arról fel nem tehető, hogy megszökéssel vagy elrejtőzéssel koczkáztassa tán egész életén keresztül gyűjtött vagyonát. Nem szorul tehát bővebb fejtegetésre, hogy ha az előzetes fogvatartásnak szökés gyanúja az oka, akkor a custodián kívül van még más biztosító eszköz is, mely a kitűzött czélnak megfelel. A legrégibb időtől fogva napjainkig elismerték annak igazságát, hogy az előzetes fogvatartás nem minden esetben nélkülözhetetlen biztosító eszköz és minél nagyobb becsben részesült az egyéni szabadság, annál tágabb tere volt a biztosíték melletti szabadlábra helyezésnek. Már az újabb római jog elvül állította föl, hogy még a legsúlyosabb büntetendő cselek-