Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 319 Haladást mutatnak fel ujabb hazai törvényjavaslataink, a mennyiben a vizsgálati fogság tartamát meghatározzák és e mellett abból indulnak ki, hogy a vizsgálati fogságra mi szolgáltatott okot. A jelen javaslat szintén a fentebbi szempontokat követi. Szükségesnek tartotta a vizsgálati fogság tartamának meghatározását (159. §.). Itt azonban nem állhatott meg; mert helytelen lett volna a vizsgálati fogság tartamát minden esetre egyformán megállapítani. Egészen eltérő intézkedéseket kell tenni akkor, midőn szökés veszélye forog fenn s midőn a collusió teszi szükségessé a vizsgálati fogságot. A szökés veszélye legtöbbször permanens természetű, a miatta elrendelt fogságra nézve tehát lehető hosszú határidőket kell megállapítani. Ellenben, midőn a collusió veszélye fenyegeti az eljárás sikerét, csak addig jogosult a személyes szabadságnak előzetes korlátozása, mig a bizonyítékok egybegyűjtve nincsenek. A javaslat ezeket szem előtt tartva, arra az esetre, midőn a terhelt megszökött, elrejtőzött, vagy a szökésre előkészületeket tett, vagy szökésétől tartani lehet (141. §. 2. p.); vagy végül, ha nem tartózkodik állandóan az országban s alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon hagyása esetében a hatóság ujabb idézésére nem fog megjelenni (141. §. 4. p.): a vizsgálati fogság rendes maximumát három hónapban állapította meg. Ez idő alatt a vizsgálat rendszerint befejezhető. Minthogy azonban a három hónapi határidő nem mindig elég, a mennyiben a vizsgálat gyors menetét számtalan tényező akadályozhatja, és nagyobb btínvizsgálatok anyaga annyi idő alatt rendesen ki sem meríthető, a javaslat felruházza a vádtanácsot azzal a joggal, hogy a vizsgálati fogságnak említett nemét nyomós ok alapján hónapról-hónapra meghosszabbíthassa. A »nyomós o&«-nak megbirálását a vádtanács belátására kellett bizni. A rendelkezés czélzata azonban arra utal, hogy a meghosszabbítás okát mindig az ügy természetéből s a vizsgálat menetét gátló külső körülményekből, nem pedig a vizsgálóbíró személyére vonatkozó tekintetekből kell meríteni. A javaslat száudékosan használja a »nyomós okot« egyes számban; mert gyakran egyetlen ok elég lehet a meghosszabbítás elrendelésére ; másrészt több mellékes körülmény összetalálkozása alkothat egy oly nyomós okot, mely a fogvatartás meghosszabbítását szükségessé teszi. Nehogy a vizsgálati fogság meghosszabbítása chablonszerfívé váljék vagy önkénynyé fajuljon : a javaslat kötelességévé teszi a vádtanácsnak, hogy határozatát tüzetesen indokolja. A vádtanács az indokolásban számot tartozik adni kivételes jogának gyakorlásáról, tüzetesen meg kell jelölnie a nyomós okokat s ki kell fejtenie azt is, hogy ezek az okok miért teszik elkerülhetetlenné a vizsgálati fogság meghosszabbítását. Ilyen garantiák mellett nem kell attól tartani, hogy a kivétel szabálylyá váljék és el lesz érhető, hogy a vádtanács a vizsgálati fogságot csak az igazi szükség esetében, vagyis akkor hosszabbítsa meg, ha ezt az igazságszolgáltatásnak jól felfogott érdeke követeli. A javaslat 159. §-ának második bekezdése a collusionalis eseteket a dolog természetének megfelelőleg két részre osztja. Az osztrák büntető perrendtartás 190. §. 2. p., mint említve volt, szintén meghatározza a collusió veszélye miatt elrendelt fogság tartamát, de nem részletezi kellőleg vonatkozó szabályát. A javaslat oly módon igyekszik e hiányt elkerülni, hogy a határidőt azzal a tényezővel hozza összefüggésbe, melyben a collusió veszélye megtestesül. Vagyis a fogság végét más körülményhez köti, ha az az aggodalom forog fenn, hogy a terhelt a bűncselekmény nyomait megváltoztatja stb. (141. §. 3. p.) és máshoz, ha attól kell tartani, hogy a tanukkal vagy részesekkel összebeszél. Az előbbi esetben a vizsgálati fogság észszerűleg csak addig tarthat, mig a bűnjelek biztosítva nincsenek; az utóbbiban pedig csak addig, mig a tanukat vagy részeseket ki nem hallgatták, azaz a fogság természetes hatása odáig terjed, a hol a letartóztatás oka elenyészik.