Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 307 mindenkinek jogot ad arra, hogy a tettenkapottat letartóztathassa. A megsértett jogrend követeli, hogy azt, kit bűncselekményen érnek, és kinek vagy személyazonossága azonnal nem constatálható, vagy szökésétől tartani kell, bárki elfoghassa. Nincs perrendtartás, mely az állampolgároknak megtiltaná a tetten kapottnak elfogását, sőt Angliában az állampolgároknak büntetés terhe mellett előirt kötelességök a tettenkapottnak letartóztatása. Nehogy azonban e czímen magánszemély az egyéni szabadságon sérelmet ejtsen és esetleg hosszabb ideig őrizet alatt tartsa a letartóztatott egyént, szükséges volt intézkedni, hogy a tettenkapás miatt való letartóztatás csak a javaslat részéről egyébként elfogadott körben (141. §. 1. pont) maradjon és hogy a letartóztatott egyént azonnal a legközelebb levő járásbírósághoz, vizsgálóbíróhoz, kir. ügyészséghez, vagy rendőri hatósághoz kell kisérni. De mivel heroismust nem lehet követelni és gyakran az űzőbe vett ellenállása, vagy egyéb körülmények miatt nem lehet a tettenkapottat azonnal hatóság elé kisérni: nem volt mellőzhető az a rendelkezés, hogy ily esetben a tettenkapó azonnal jelentést tegyen a felsorolt hatóságok valamelyikéhez. Ennek intézkedéséig jogában áll természetesen saját magánlakásában, vagy egyéb alkalmas helyiségben őrizet alatt tartani a tettenkapottat. A hatóságoknak, melyekhez a tettenkapottat kisérik, kötelességök azt őrizet alá venni, a kir. ügyészséget pedig a tényállásról és a tettenkapás részleteiről legkésőbb huszonnégy óra alatt azért kell értesíteni, hogy ez a mennyiben külömben is a kellő feltételek fenforognak, a közvetlen idézés indítványozhatására nézve kellő tájékozást szerezzen és e czélból a szükséges intézkedéseket megtehesse. A katonai és a polgári hatóságok közti kölcsönös jogsegély szabályozása a bűnvádi perrendtartást életbeléptető törvénynek lévén fentartva a tényleges szolgálatban levő katonának tettenkapása esetére vonatkozó külön intézkedések a 142. §-ba nem voltak felvehetők. Hogy tettenkapás esetén kívül is joga van a biróság, az ügyészség, vagy a rendőrség minden közegének letartóztatni azt, a ki ellen elfogató parancs, vagy nyomozólevél van kibocsátva, (144. §.) az az elfogató parancs, vagy nyomozólevél kiadásának természetes következménye. Ha valaki ellen az arra jogosított hatóság előzetes letartóztatást, vizsgálati fogságot elrendelő határozatot, vagy nyomozólevelet adott ki, akkor eme határozatok csak ugy érrényesülhetnek, ha az ország területén minden közhatóság, a közhivatalnak, a bíróságnak, az ügyészségnek és a rendőri hatóságnak minden közege fel van jogosítva az elrendelt letartóztatás foganatosítására. Az egyéni szabadság biztosítása érdekében a javaslat e hatósági közegeknek kötelességükké teszi, hogy a letartóztatottat azonnal a legközelebbi vizsgálóbíró, járásbíróság, ügyészség, vagy rendőri hatóság elé kisérjék. Eme hatóságoknak első sorban kötelességök meggyőződni a letartóztatott személyazonosságáról és csak akkor szabad az elfogató parancsot, vagy nyomozólevelet kiadott hatóság elé kisértetni a letartóztatottat, ha ennek személyazonossága iránt megvan az illető hatóság győződve. Ellenkező esetben a személyazonosság megállapítása végett intézkedik s ha ez nem sikerülne, az elővezetett egyént szabadlábra helyezi. 4. A letartóztatottnak az ügyészség, vagy rendőri hatóság, vagy járásbíróság áltál teljesített kihallgatása és a járásbíróság, a törvényszék vagy ennék vizsgálóbirája, illetőleg a katonai hatóság elé vezetése (145. §.). Minthogy a letartóztatást nemcsak a vizsgálóbíró rendeli el és a tettenkapott vagy elfogató parancs folytán letartóztatott egyént nem kisérik mindig közvetlenül a vizsgálóbíró elé, ennélfogva szükséges volt intézkedni, hogy a járásbíróság, kir. ügyészség és a rendőri hatóság az általuk letartóztatott, vagy közvetlenül eléjük kisért egyéneket legkésőbb huszonnégy óra alatt hallgassák ki, és ha nem találnak elég okot a szabadlábra helyezésre, úgy a kir. ügyészség és rendőri hatóság a szerint, a mint a cselekmény törvényszék vagy járásbíróság, illetőleg katonai biróság eljárásának tárgya a letartóztatottat, kihallgatásától számítva legkésőbb 39*
