Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 303 tettenkapott letartóztatható, ha szökése valószínű, mig az idézett második pont esetében a szökés szándékának bebizonyítva, vagy nyomatékos jelenségekből következőnek kell lenni. Azaz tettenkapás esetében a szökés gyanújának kisebb foka is elégséges az előzetes letartóztatás elrendelésére. b) Az előzetes letartóztatás elrendeléséről szóló szakasz (141. §.) második pontja több esetet foglal ugyan össze, de mindegyik eset a szökés veszélyének külömböző alakulását fejezi ki. Hogy akkor, midőn szökés veszélyétől kell tartani, feltétlenül szükséges és jogosult az előzetes letartóztatás, azt nem lehet kétségbevonni; kifejezésre is jut ez a jogi tétel minden perjogban, mely az előzetes letartóztatást tüzetesen szabályozza. Jóllehet a letarióztatás czíme szökés veszélye esetén, bármilyen legyen is a módozat, mindig egy és ugyanaz, ennek daczára még sem lehetett a szökés veszélyét, minden közelebbi meghatározás nélkül felállítani. Legpraegnansább kifejezésre jut az előzetes letartóztatásnak ez a czíme akkor, midőn a terhelt megszökött. Ilyen esetben a szökés ténye bizonyítja azt, hogy a terhelt a büntető eljárás lebonyolítását meg akarja akadályozni. Bármi volt is a szökés közvetlen indoka, a terhelt azzal, hogy megszökött, elvonta magát az igazságszolgáltatás elől, s igy szándéka, bár közvetve, erre is kiterjedt és eléggé igazolja letartóztatását. Minthogy a bűnvádi eljárás nemcsak szökéssel hiúsítható meg, hanem úgy is, ha a terhelt elrejtőzik, szükséges volt ezt a módosítást is a szökés esetei közé felvenni. Mint említve volt, nem maga a szökés, hanem az abban nyilvánuló szándék a letartóztatás alapja. Ha tehát a megszökött terhelt később magábaszállott s a hatóságnál önként jelentkezett, nem szükséges már letartóztatása, mert a terhelt későbbi magatartása szándékának megváltoztatására mutat és mert feltehető, hogy magát nem fogja többé az igazságszolgáltatás elől elvonni. Természetes azonban, hogy az előzetes letartóztatás ilyen esetben csak akkor mellőzhető, ha a szökés veszélye az önkéntes jelentkezéssel el van hárítva, s az eljárás más szempontból nincs veszélyeztetve. Ha azonban a megszökött, de önként jelentkező terheltre nézve az előzetes letartóztatásnak más czíme is fenforog, ha pl. a collusiótól kell tartani (3 p.); vagy ha ujabb bűntetteit követ el (5 p.) stb. akkor az előzetes letartóztatástól az önkéntes jelentkezés nem fogja megszabadítani. A szökés veszélye indokából a javaslat szerint még két esetben rendelhető el az előzetes letartóztatás. Az egyik az, midőn a terhelt a szökésre előkészületeket tett, a másik pedig az, ha állandó tartózkodóhelye, vagy rendes keresetforrása nincs, ha ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy ha előrelátható büntetése súlyos és ezeknél fogva megszökésétől alaposan tartani lehet. A két eset közt az a külömbség, hogy az előbbinél az előkészületek ténye már magában foglalja a szökés szándékát, minélfogva ez külön nem bizonyítandó és meg sem czáfolható, mig a második esethez tartozó személyes körülményeknek mindegyike olyan, mely okot adhat annak feltevésére, hogy a terhelt nem fog mindig a bíróság rendelkezésére állani, de melyek egymagukban nem elegendők a szökési gyanúnak megállapítására. A szökésnek tehát a felsorolt körülményeken felül még az esetnek egyéb körülményeinél fogva is valószínűnek, vagy legalább is ki nem zártnak kell lenni. Az előzetes letartóztatást elrendelő hatóságnak nem szabadna csupán azt vizsgálni, hogy a felsorolt körülmények egyike vagy másika fenforog-e vagy sem, hanem individuálisaim kell az eseteket, vagyis azt kell beható, lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tenni, hogy azok az okok, melyek a szökés veszélyének vélelmezésére alkalmasak, az illető esetben, a tettes vagy részes speciális viszonyainak figyelembe vétele mellett, ezt a vélelmet alapossá teszik-e vagy sem. Csak igenlő esetben volna helye az előzetes letartóztatásnak. c) A javaslat 141. §-ának 4. pontjában foglalt ok szoros összefüggésben áll a szökésnek második pontban általában említett gyanújával, mint okkal a letartóztatásra.