Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 297 A törvényszéki szabad oltalmon kívül még más fajait is ismerték a »8alvus conductus«-nak. Ilyen ama szabad oltalmi kiváltság, melynek pajzsa alatt az országgyűlésre egybesereglett karok és rendek állottak, vagy a melyeket a pártütőknek szoktak hazánk közjava tekintetéből adni. (Korvin Mátyás 6-ik törv. 47. czikk, II. Ulászló 1-ső törvény 83., 1528: 3. czikke.) A harmadik módja a letartóztatás előli menekülésnek a régi időkben a canonjog befolyása alatt fejlődött (Szt. István II: 51.) menedékhelyre futás (perfugium ad lóca asyli) volt. Hajdan minden ájtatos hely, t. i. templom, kolostor, papi lak, iskola, kórház, menedékhelyül szolgált, mig az 1776-iki deczember 5-iki rendelet a menedékjogot csak amaz egyházakra szorította, melyekben szentségeket szolgáltatnak ki és az oltári szentséget őrzik. A menedékhelyre futás nemcsak a vizsgálati fogságra nézve, hanem ki nem vett esetekben, még a főbenjáró és testcsonkító büntetésre nézve is mentséget nyújtott. Az idézett királyi rendelet szerint azonban a súlyosabb bűntettek legnagyobb része a kivett esetekhez tartozott. JA menedékhelyeknek országosan czélba vett szabályozása'ugyan elmaradt, de mindig az államhatalom és nem az egyház hatáskörébe tartozandónak ismertetett el a reájok vonatkozó intézkedés joga, úgy, hogy 1748-tól 1776-ig számos kir. szabályrendelet foglalkozott e kérdéssel. A viszonyok változtával azonban a menedékhelyek intézménye végkép elenyészett. Vuchetich már azt jegyzi meg: »Consuetudo usum asylorum abolevit«. A jelen munkálat czéljából érdekkel bir az 1843-iU javaslat álláspontjának ismertetése. Eme javaslat a franczia Code befolyása alatt rendezi az előzetes letartóztatás, ilktve vizsgálati fogság kérdését. Négy parancsot külömböztet meg, t. i. a megjelenés, előállítás, letartóztatás^ és elzárás iránti parancsot. A terheltnek bíróság elé állítására rendszerint írásba foglalt idézőlevél használandó. De ha meg nem jelen a terhelt, vagy ha őt két évi rabságnál nagyobb büntetést maga után vonó bűntett terheli, toyábbá, ha szökés gyanúja forog fenn és a bűntettre vonatkozó vádat legalább két kihallgatott tanú megerősíti: akkor előállító parancs előleges idézés nélkül is "adható ki. Tettenkapás esetében mindenki letartóztathatja a bűntettest, de köteles őt késedelem nélkül vagy valamely vizsgálóbírónak, vagy a helybeli elüljárónak átadni. Letartóztató parancsnak akkor van helye, ha valaki magát két évi rabságnál nagyobb büntetés alá eső bűntett elkövetésével vádolja; ha valamely személy ellen kihallgatása közben erős gyanú támad, hogy bűntettet követett el és végre ha szökés veszedelme forog fenn. A letartóztatást rendszerint a letartóztatott szállásán kell teljesíteni és mindig a büntető fogháztól külömböző letartóztató helyen végrehajtani. A letartóztatott terhelt 12 óra alatt a vizsgálóbíró által kihallgatandó. Elzáró parancsot bizonyos cselekmények (felségsértés, hűtlenség, hamispénzverés és a király személye elleni sértő kifejezések) esetében a feltörvényszék, egyéb bűntettek esetében az elsőfolyamodású törvényszék és csak akkor ad ki, midőn már a vádlottat a vizsgálóbíró kihallgatta és az elzárás szüksége tárgyában tett jelentésre a közvádló véleményt adott. E parancsnak feltétele, hogy valamely személy ellen szökés vagy olyan bűntettnek súlyos gyanúja merüljön föl, mely a kiviláglott körülményekhez képest legalább öt évi rabságot vonhat maga után. Egy évi rabságnál kisebb büntetést maga után vonó bűntett miatt elzáró parancs nem adandó ki, kivéve, ha a terhelt kóborló vagy szökés gyanújában álló külföldi, vagy ha az összebeszélés veszélye forog fenn. Elzáró parancsra ok lehet továbbá az is, ha valamely bűntett erős gyanújával terheltnek társaival stb. való összebeszélésétől lehet alaposan tartani. De ha a körülmények arra mutatnak, hogy a vádlottat egy évi rabságnál kisebb büntetés érendi, akkor ez ok miatt a letartóztatás összesen tiz napnál tovább nem tarthat. Nagyobb bűntettek tekintetében csak annyit mond a javaslat, hogy az elzárató parancs azonnal megszüntetendő, mihelyt összebeszéléstől többé tartani nem lehet, vagy már az eljárás sikerét nem veszélyezteti. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XXVII. KÖTET GS
