Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. s2ám. 291 valamint a correctionalis bíróságnál, úgy a vádtanácsnál, vagy perorvoslat használata után a felebbviteli bíróságnál is indítványozható. Az indítvány tárgyában az államügyész és a terhelt, vagy védőjének meghallgatása után hoznak határozatot. A felügyelő tanács és a vádtanács, ha az ügyet főtárgyalás elé utasítják, fel vannak jogosítva »ordonnance de prise de corps« elrendelésére. A vádtanács arra az esetre, ha a vádlott szabadon volt hagyva, vagy szabadlábra helyezve, a főtárgyalás határnapjáig letartóztathatja a terheltet és viszont a felügyelő tanács által letartóztatott terhelt szabadlábra helyezését rendelheti el. A szabadlábra helyezés bizonyos esetekben biztosíték-nyújtástól tehető függővé. Ez a törvény van ma hatályban Belgiumban. Az uj belga kormányjavaslat több tekintetben eltér eme törvény liberális irányától. A képviselőház bizottsága azonban több helyütt visszaállította az 1874-iki törvény rendelkezéseit. A képviselőház bizottsága által elfogadott javaslat is megkülömbözteti a »m. de coraparution«-t, a m. d'amener«-t és a »m. d'arré«-t. A két előbbi a terheltnek bíróság elé állítására vonatkozik. Ha a terhelt állandóan Belgiumban tartózkodik és a tett eriminalis büntetéssel nem sújtandó: akkor csak nagyon súlyos és kivételes körülmények között szabad elővezető parancsot kiadni, külömbeu idézésnek van helye. A javaslat úgy, mint az 1874-iki törvény, a letartóztatásnak csak egy alakját, a »m. d'arré«-t ismeri. Ezt az 1874-iki törvény szerint csak a terhelt kihallgatása után és csak akkor lehet kibocsátani, ha a cselekmény három hónapi correctionalis vagy ennél súlyosabb büntetéssel sújtandó. A törvény szavai szerint tehát a szökésben levő ellen sem lehetne »m. d'arré«-t alkalmazni. Ezt a hiányt megszünteti a javaslat, a mennyiben a szökés esetén az előleges kihallgatás feltételét mellőzi. Oly terhelt ellen, kinek állandó tartózkodóhelye Belgium területén van (a »domicile« helyett »residence« kifejezést használ a bizottság) csak súlyos és kivételes körülmények között és csak akkor szabad a letartóztatást elrendelni, ha ezt a közbiztonság érdekei követelik. A javaslat, szemben a törvény szövegével, határozottan megköveteli, hogy a súlyosító körülmények tüzetesen egyenkint megjelölve legyenek. Szorosan ragaszkodik a javaslat amaz elvhez is. hogy a letartóztatás még a legnagyobb bűntett esetében sem kötelező. A szabadlábra helyezés kérdésében a bíróság facultativ joggal bir és az eljárás minden szakában kérhető a szabadlábra helyezés. A javaslat tüzetesen meghatározza, hogy a per mely állásában mely bíróság hivatott a kérdésben határozni. A biztosíték kérdésében csak ugy, mint az 1874-iki törvény, szintén facultativ jogot ad a bíróságnak, a mennyiben ezt nem kötelezi biztosíték követelésére, hanem belátására bízza, hogy mikor tartja azt szükségesnek. Amaz esetek, midőn biztosíték követelhető, taxatíve sorolja fel a javaslat (I. k., II. ez., V. fej. 154., 155., 157., 163. és 185. czikkei.) F) Olaszország. Az Olaszországban érvényes büntető perrendtartásnak a vizsgálati fogságra vonatkozó főbb rendelkezései a következők'; A fogháznál (carcere) első sorban (in via principale) csekélyebb büntetéssel, vagy három hónapot meg nem haladó fogházzal sújtott vétségek, továbbá oly büntettek esetében, melyek csak hivatalvesztéssel büntethetők, a biró a terheltet idéző parancsban rendeli maga elé. Munkakerülők, csavargók és koldusok, továbbá az említettnél súlyosabb cselekménynyel terheltek, továbbá azok ellen, kik bélföldön sem állandó lakóhelylyel nem birnak, sem állandóan itt nem tartózkodnak, továbbá a kik a bűnt. törv. 2. könyv 3-ik czím 3-ik fejezetben említett gyanús személyek közé tartoznak, elfogató parancs adható ki. A megidézett, de meg nem jelent terhelt ellen szintén elfogató parancsnak van helye, ha oly cselekményről van szó, mely első sorban nem büntetendő fogháznál kisebb büntetéssel, 37*