Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 285 A »High Court«, esetleg egyik birája — mert a tör vény szünet alatt egy bíró is illetékes erre — a letartóztatást teljesített hivatalnokhoz parancsot ad ki (writ of Habeas "corpus ad subjiciendum), hogy a letartóztatottat eléje vezessék. Nagy pénzbüntetéssel (100 font, ismétlés esetében 200 font) sújtható az a hivatalnok, ki e parancsnak nem engedelmeskedik. Ha a felebbviteli bíró úgy találja, hogy a szabadlábra helyezésnek van helye, akkor azonnal ez értelemben intézkedik. A szabadlábra helyezettet egyazon tettre irányuló vád miatt többé nem szabad letartóztatni. Ez eljárás vétségek miatti letartóztatás esetében van alkalmazva. Ha bűntett miatt van a terhelt letartóztatva: akkor a »Habeas Corpus Act« szerint, feltéve, hogy az elfogatási követő' esküdtszéki idó'szak alkalmával vád alá nem helyezték, joga van a letartóztatottnak kívánni, hogy elégséges biztosíték mellett szabadlábra helyezve legyen. A vádlott e joga alól kivételt képez, ha az elhalasztásnak oka az, hogy a terhelő tanuk kellő időben bíróság elé nem voltak állíthatók. Azt azonban minden esetben, követelheti a letartóztatott, hogy a legközelebbi második esküdtszéki időszakban vagy megtartsák ellene a főtárgyalás, vagy szabadlábra helyezzék. Ha a letartóztatás akár bűntett, akár vétség miatt birói ítéletben, vagy általában treason, petty treason, vagy felony gyanúja miatt volt elrendelve: akkor e perorvoslat használata ki van zárva. Ebből az ismertetésből eléggé kitűnik, hogy a lehető legszélesebb discretionarius jogkör az, melyet az angol bíróság és rendőrség a letartóztotás tekintetében gyakorol. És ez is igazolja, hogy nem mindig az angol intézmények, hanem az ez intézményeket kezelő emberek érdemlik meg az elismerést. Az angol jog szabályai mellett nyitva áll a legnagyobb önkény útja, s ha Angliában mégis senki sem panaszkodik az egyéni szabadság jogtalan sérelméről, és ha Anglia van elismerve annak az országnak, hol legtöbbet tettek az egyéni szabadság védelméért, ez nem a tétdes jog renddkezésének érdeme, hanem a birák és rendőrök alkotmánytiszteletének és szabadságérzetének eredménye. A letartóztatás okainak meghatározásában és a rendőrség jogkörének körülírásában kétségtelenül tüzetesebb minden újabb continentalis perrendtartás, mint az angol tételes jog, mely csaknem felelősség nélkül adja meg a constable-nak a legszélesebb letartóztató jogot: és mégis ki merné állítani, hogy Angliában hátrább áll az egyéni szabadság ügye, mint a continensen? Ez csak bizonysága annak, hogy alig van területe a bűnvádi eljárásnak, melyen oly kevés függne a törvény szavaitól. Minden attól függ, minő helyet foglal el egy nemzet közérzületében az egyéni szabadság tisztelete, miként fogják fel a hatalom letéteményesei a letartóztatás szükségét. E ponton méltó Angliára hivatkozni, de más országban, hol e hatalom gyakorlatában ily mérsékletet nem tanúsítanának s hol nem válik annyira a közönség köztudatává az egyéni szabadság tisztelete, mint a »Habeas Corpus Act« hazájában, a fentebb ismertetett több angol speciális törvény utánzata a legnagyobb csapást jelenthetné az egyéni szabadságra* C) Skóczia. Skócziában a vizsgálat nem nyilvános, mint Angliában, és a vizsgálat rendszere is rnnyiban eltérő, hogy a közvádló a vizsgálat tulaj donképeni vezetője. A vizsgálat rendszerének ktilömbsége az angoltól kétségen kívül visszahat a letartóztatás és vizsgálati fogság intézményének alakulására is. Letartóztatás rendszerint csak valamely »magistrate« által Írásba foglalt elfogató parancs alapján eszközölhető. A sértett fél és mellette a közvádló, vagy egyedül ez utóbbi írásbeli indítványt terjeszt elő, melyben a tényállást lehetőleg tüzetesen kell előadni és meg kell jelölni a cselekmény elkövetésének helyét és idejét. Ez indítványban azt kéri a vádló, hogy a biró a terhelt elfogását, bíróság elé vezetését és rendszerint egyúttal a vizsgálatot rendelje el; ez az indítvány a tanuknak megidéztetésére vonatkozó kérelmet is magában foglalja. Az elfogató parancsot magára az indítványra írják és
