Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 275 A bírósági tanúk alkalmazásának alapja arra utalja a kihallgató közeget, hogy bírósági tanúkul lehető független és megbízható egyéneket alkalmazzon. Választását e tekinteten fölül a javaslatnak az a rendelkezése is korlátozza, hogy tényleg szolgáló katonai egyént bírósági tanúul nem alkalmazhat. Egyrészt a katonai szolgálat érdeke, másrészt a külön fegyelmi hatóságnak való alárendeltség, ajánlották a katonai egyéneknek felmentését a bírósági tanukként való alkalmazástól. 3. Mielőtt a terhelt magára az ügyre nézve hallgattatnék ki, szükséges azonosságának megállapítása. E végett, valamint a további eljárás czéljából intézendők hozzá a 133. §. első bekezdésében megjelölt személyi viszonyokra vonatkozó kérdések. A visszaesés, beszámítás stb. megállapítása- szempontjából nélkülözhetetlen a kérdés, hogy volt-e a terhelt büntetve és ha igen, hol, mikor és mi miatt. Alig kell kiemelni, hogy e tekintetben, valamint a honosság megállapítása tekintetében hivatalból is szükséges a kellő adatokat megszerezni. Különösen, ha a terhelt külföldi és előrelátható, hogy kiutasításra is fogják ítélni, kötelessége az ügyészségnek vagy vizsgálóbírónak gondoskodni arról, hogy a terhelt illetősége tüzetesen megállapítva legyen, mert e nélkül kénytelen a rendőrség a büntetését kiállott elítéltet gyakran hosszabb ideig csak azért őrizet alatt tartani, mert illetősége helye nincs biztosan megállapítva. Ama körülmény, hogy a terhelt sem a neve, sem egyéb személyes viszonyai tekintetében hozzá intézett kérdésekre nem válaszol, az eljárás menetét nem akasztja meg. Ilyenkor az azonosság lehetőleg más úton állapítandó meg. 4. Ha a terhelt kihallgatása első sorban védelmi eszköz, akkor e feladatát csak úgy töltheti be, ha a terhelt tudomásával bir annak, a mivel vádolják. Gyakran már az idéző levél, vagy elővezető parancs nyújt kellő felvilágosítást a terheltnek arról, a miért a bíróság elé állították. Dé sok esetben a terhelt csak akkor tudja meg elővezettetésének okát, midőn a kihallgatást vezető közeg előtt megjelen. Az ügyre vonatkozó kérdések tevését a javaslat szerint (133. §. 2. bek.) mindig meg kell előzni annak, hogy a kihallgatást teljesítő közeg általában megjelölje a terhelt ellen felhozott büntetendő cselekményt. Ennek czélja az, hogy a terhelt összefüggő, körülményes nyilatkozatot tehessen védelmére nézve, s teljesen tájékozva legyen arról, hogy mivel vádolják. Ha arra a kérdésre, hogy védelmére kíván-e valamit előterjeszteni, igenlőleg válaszol, alkalom adandó a terheltnek arra, hogy a tényálladék tárgyában összefüggő részletes vallomást tehessen. Hogy a terhelt könnyen megértse a kérdéseket, ezek feltevésénél a tények és adatok logikai és időrendi sorozatára kellő figyelem fordítandó. Annak a kérdésnek, hogy védelmére kíván-e a terhelt valamit előterjeszteni, logikai folyománya az, hogy a vádat támogató adatokat is közölni kell vele. E nélkül a védekezés alig lehetséges, mert nem a tényállás, hanem csakis a bizonyítékok ellen irányulhat a védelem. Collusió veszélye esetén azonban kivétel teendő, s a javaslat világosan kijelenti, hogy a vádat támogató adatok csak akkor közlendők a terhelttel, ha ez az eljárás czélját nem veszélyezteti. A bizonyítékok közlésének kortátozása kétségtelenül megnehezíti a védelmet, de nem mellőzhető ; mert a védelem szabadsága csak addig jogosult, a meddig éppúgy mint a vád, az anyagi igazságot akarja érvényre juttatni. Ha a kihallgató közeg arról győződik meg, hogy az adatok tudomásulvételét a terhelt nem a tisztességes védelemre kívánja felhasználni, hanem arra, hogy hamis vagy koholt bizonyítékokkal a vád erősségét megingassa, akkor már nem védelem az ilyen eljárás, hanem az igazságszolgáltatás ellen intézett merénylet. Ha tehát a nyomozó hatóság vagy a vizsgálóbiró ilyen törekvésről szerez meggyőződést, akkor jogot kell neki adni, hogy ilyen esetekben a terhelő adatok közlését megtagadja. De újra hangsúlyozni kell azt, hogy ez az intézkedés a terheltre nagyon kedvezőtlen, s hogy éppen ezért a nyomozó hatóság vagy a vizsgálóbiró vonatkozó jogát csak alapos megfontolás után és csak akkor és 35*