Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

258 870. szám. vádló és a védő e nyilatkozatok tételénél jelen lehetnek, mert ezek nem formális kihallgatások hanem egyszertí tájékoztató megjegyzések. A javaslat gondoskodik arról, hogy a főtárgyaláson nem ismételhető bizonyítékok felvételénél jelen lehessenek a felek és képviselőik. Mivel előfordulhat, hogy a tanuk vagy a szakértők betegség, távollét stb. miatt a főtárgyaláson valószínűség szerint meg nem jelenhetnek — az pedig teljesen jogos és méltányos, hogy az ügyfelek közvetlen meggyőződést szerezhessenek a tanuk és a szakértők nyilatkozatairól, — szükséges volt kimondani, hogy az ily tanuk és szakértők kihallgatására a felek, illetve képviselőik megidézendök és e ponton is eleget tesz a javaslat az ügyfélegyenlőség követelményének, mert úgy a terhelt, mint a vádló megidézését kötelességgé teszi (125. §. 2, bek.). Gondoskodik a javaslat arról is, hogy az ügyfelek ne legyenek az említett vizsgálati cselekmények felvételénél szenvedőleges szerepre kárhoztatva, hanem hogy az eljárásra befolyásukat is érvényesíthessék. Ezért nemcsak indítványozó joggal vannak felruházva, hanem a vizsgálóbíró által intézett kérdésekre adott felelet után kérdéseket, illetőleg a válaszokra megjegyzéseket tehetnek. Magától értetik, hogy indítványaik, kérdéseik stb. szintén jegyzőkönyvbe veendők (125. §. 2. bek.) A javaslat álláspontjának felel meg, hogy minden oly vizsgálati cselekménynél, mely a büntetendő cselekmény tárgyi mozzanatainak megállapítását czélozza, a felek jelenlétét megengedi. Ezért rendeli, hogy a birói szemléről, házkutatásról, lefoglalásról, iratok átkutatásáról lehetőleg értesíteni kell a vádlót, terheltet, illetőleg ezek megbizottját vagy védőjét. Az ügyfélegyenlőség elvét inkább megvalósítja a jelen javaslat, mint az osztrák törvény (97. §.), mely általában csak a vádló értesítését teszi kötelezővé és csakis a szakértői szemléről rendeli a már kinevezett védő előzetes értesítését (116. §.). Valóban nincs indokolva és méltán rója is meg a kritika az osztrák törvényt azért, hogy a házkutatásnál, iratok átkutatásánál a védő előzetes értesítését kizárja. E hibát elkerüli a jelen javaslat, midőn a 126. §. második bekezdésében határozott általános szabálylyá emeli a felek előleges értesítését. Az értesítés elmaradása csak akkor igazolt, ha a késedelem veszélylyel jár, vagy ha az eljárás czélja úgy kívánja. Mikor forog fenn ez a két eset, ezt tüzetes tételbe foglalni nem lehet, de bizonyára a legszigorúbban kell értelmezni az említett kivételt, mert a javaslat rendelkezéseinek czélja az, hogy csak ritka legyen az előzetes értesítés elmaradása. Abból, hogy a felek és képviselőik a 125. és 126. §-ok eseteiben meghívandók és hogy az idézett §-okban felsorolt cselekmények lehetőleg a felek jelenlétében teljesítendők, önként következik, hogy a felek e cselekményeknél meghívás nélkül is közbenjárhatnak. Minden vita elkerülése végett külön ki is mondja ezt a javaslat (126. §. 3. bek.). A javaslat a terheltnek megjelenhetését csak annyiban korlátozza, hogy nem engedi meg, miszerint a fogva levő terheltet az említett vizsgálati cselekményeknél való jelenlét végett a letartóztatás helyéről más községbe kisérjék. De ha múlhatatlanul szükséges a személyes jelenlét (136. §.): úgy természetesen a bíróságnak joga van az átkisértetést eszközöltetni; mert a 127. §. csak azt kívánja kifejezni, hogy a fogva levő terheltnek nincs joga a megjelenésre. A terhelt megjelenés iránti jogának e korlátozása azon alapszik, hogy az átkisérés az őrszemélyzet igénybevétele mellett tetemesebb költséget okoz és nehezebben akadályozható, illetve ellenőrizhető a külvilággal való érintkezés, mi esetleg a vizsgálati fogság czélját hiúsítaná meg; továbbá, hogy az átkiséréskor kínálkozó alkalom szökésre is csábíthatná a letartóztatottakat. Nehogy azonban a terhelt érdekei a szóban levő vizsgálati cselekmények teljesítésénél kellő képviselet nélkül maradjanak, a javaslat megengedi, hogy a fogva levő terhelt bárkivel képviseltethesse magát és ha ezt elmulasztaná, védőnek hivatalból való kirendeléséről gondoskodik (127. §. 2. bek.).