Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

246 870. szám. Mindezek az árnyékoldalak, melyek az 1882-iki javaslat/alapelveinek megvitatása czéljából egybehívott szaktanácskozmáuybau is élénk megbeszélés tárgyai voltak, arra indították a szaktanácskozmányt, hogy a javaslat kötelező vizsgálati rendszere helyett a facultativ birói vizsgálati rendszer behozatalát ajánlja. A szaktanácskozmány határozata a következő: »Az elővizsgálat mellőzhető: 1. az öt évi fegyház- és államfogház-büntetésen fölüli szabadságvesztés-büntetéssel sújtott cselekményeknél tettenkapás, továbbá beismerés esetében, ha az utóbbi esetben a tárgyi ténykörülmények s a nyomozás adatai kellő összhangban vannak a beismeréssel. 2. Mellőzhető az elővizsgálat az 1. alatt említett mértéken aluli bűntetteknél tettenkapás, beismerés eseteiben és végre akkor is, ha a vádló és a terhelt az elővizsgálat mellőzését kérik.« Az 1888-iki javaslat nem állapodott meg ott, hova az 1886-iki javaslat a facultativ rendszer felé vezető úton eljutott (117. és köv. §§.). Az említett javaslat kiindulva abból, hogy a facultativ vizsgálati rendszer nem jelenti a vizsgálat kötelező, ok nélküli mellőzését, hanem oly rendszer ez, mély a concret eset igényeihez simul és feltétlenül helyet ad a vizsgálatnak ott, a hol erre szükség van, ellenben mellőzi ott, a hol fölösleges: nem tartózkodott lehető tág keretben megengedni a vizsgálat mellőzhetését. Az 1893. évi január havában összehívott szaktanácskozmány a vizsgálat kérdésében az 1888-iki kormányjavaslat álláspontját fogadta el; mely álláspontot a jelen javaslat szintén magáévá tett. A facultativ vizsgálat ellenesei azt szokták felhozni, hogy e rendszer mellett elmarad a per gondos előkészítése s így a főtárgyalásoknak ok nélküli elnapolása nagyon szaporodik. Ez az ellenvetés azonban csak akkor birna jogosultsággal, ha a vizsgálat kötelező mellőzése volna szóban. De akkor, midŐn a perelőkészítés állásának megítélésére legilletékesebb közegeknek, a vádlónak, a terheltnek és a bírónak adja meg a javaslat a módot, hogy a eoncret eset körülményei szerint döntsenek a vizsgálat szükségességének kérdésében és így nemcsak hogy nem tiltja, de kötelezi is a bíróságot arra, hogy vizsgálatot tartson ott, a hol szükséges: valóban nem birhat jelentőséggel az említett ellenvetés. Sőt e ponton is csak a javaslat rendszerének nagy haszna domborodik ki a kötelező vizsgálati rendszer fölött, mely nem törődve a szükségesség szempontjával, absolut schemában parancsolja meg a concret esetben teljesen fölösleges formális birói vizsgálat megtartását. A legtévesebb eljárás volna, abból, hogy bizonyos esetekben elkerülhetetlenül szükséges a birói vizsgálat, ama következtetést levonni, hogy a vizsgálatot akkor is kötelezővé kell tenni, ha a tényállást teljesen tisztába hozta a scrutinialis eljárás, és midőn sem a vádló, sem a terhelt, sem a bíróság nem tartják szükségesnek a vizsgálatot. Valóban ilyenkor a garantiául felállított birói vizsgálat csak önsúlyként nehezedik az eljárás menetére és egygyel több bizonyságot szolgáltat amaz igazság mellett, hogy a garantiák sokasága nem egyértelmű a garantia valódi hatályosságával. Az az ellenvetés, hogy a facultativ vizsgálat körének kiterjesztése a terhelt érdekeire nézve volna sérelmes, a maga értékére leszállítva, valóban tartalomnélkülinek bizonyul. Azt mondják, hogy mivel a birói vizsgálatnak egyik és pedig lényeges czélja az is, hogy a terhelt a biró előtt tisztázhassa magát: a terhelt már a vizsgálaton . elérheti a további eljárás megszüntetését. Tagadhatatlan, bogy nem közömbös az állampolgárra nézve, hogy az ellene irányzott bűnvádi eljárást az előkészítő eljárásban szüntetik-e meg, avagy a teljesen nyilvános főtárgyaláson kell-e a vádlottak padján helyet foglalnia; de mivel a nyomozásnál is egyenlő figyelemben kell részesíteni a vád és a védelem körülményeit: a gyanúsított a nélkül, hogy egyáltalában ügye biró^'elé kerülne, elérheti, hogy ellene minden nyomozás megszűnik. És" kétségtelenü