Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

234 870. szám. hatáskörükben nyomozást teljesíthetnek (94. §.), úgy semmi sem természetesebb, mint az, hogy egyes nyomozó cselekményeknek indítvány bevárása nélkül való teljesítését a vizsgálóbírónak vagy járásbíróságnak is meg kell engedni, ha ezt a foganatosítandó cselemények sürgőssége megköveteli. A vádelvhez való merev ragaszkodás nem érne fel azokkal a veszélyekkel, melyek a többé alig ismételhető bizonyítékok felvételét fenyegetnék, ha a járásbirónak vagy vizsgálóbírónak nem lenne szabad addig szemlét, lefoglalást, személymotozást, házkutatást, előzetes letartóztatást vagy más halaszthatatlan nyomozó cselekményt elrendelni és foganatosítani, míg az ügyész vagy a rendőri hatóság megkeresése meg nem érkezik. Mindazáltal, mivel az ügyésztől függ, kívánja-e az eljárást egyáltalában folytatni, a bíróságnak kötelessége az eljárásról felvett jegyzőkönyveket a kir. ügyészséghez áttenni (95. §.). A kir. ügyész, mint a nyomozás feltétlen ura, a nyomozó cselekmények megvizsgálása után (92. §.) minden korlátozás nélkül, függetlenül határoz arra nézve, hogy nem kell-e a nyomozást ismételni, vagy kiegészíteni, illetőleg megszüntetni, vagy befejezettnek nyilvánítani (101. §.). 4. Nem szenved kétséget, hogy a bűntettek és tetteseik kipuhatolása érdekében nem lehet minden nyomozást egyszerűen a gyanúsított formális kihallgatásával stb. kezdeni és hogy bizonyos alaktalan eljárás, főleg az első rendőri lépések alkalmával igen sok esetben mellőzhetetlen. De az alaktalan eljárás utján szerzett eredmény csak akkor tarthat igényt hitelességre és elfogadhatóságra, ha az a nyomozás későbbi szakában rendes alakszerű eljárás útján van meg állapítva. Ily értelemben veendő ama tétel, hogy a nyomozásnak sem lehetnek rendszerint más eszközei, mint a vizsgálatnak. E felfogásnak ad félre nem érthető kifejezést a javaslat is, midőn kimondja, hogy a X. és XIII. fejezet rendelkezései követendők a nyomyozó eljárásban is (94., 96. §§.). Ez utalás fölöslegessé tette, hogy a jelen fejezetben részletesen, külön szabályozva legyen a nyomozó eljárás menete. A megjelölt egyes fejezetek és azoknak indokolása e perjogi cselekmények tekintetében kellő felvilágosítást adnak. E helyütt csak oly rendelkezések vannak felvéve, melyek vagy eltérést jelentenek az említett fejezetek rendelkezéseitől, vagy szorosan a nyomozás keretéhez tartozók. Minthogy a nyomozás során oly perjogi cselekmények is teljesíthetők, melyek a polgárok legszentebb szabadságjogait érintik s melyeket minden alkotmányos ország rendszerint birói védelem alá helyez: rendelkezni kellett arról, hogy a nyomozás vezetésére hivatott hatóságok és közegek, mivel a birói függetlenség és el mozdíthatatlanság kellékeivel nincsenek felruházva, bizonyos perjogi cselekményeket egyáltalában ne, vagy legalább feltétlenül ne teljesíthessenek. Ezért nem engedi meg a javaslat, hogy az ügyészség vagy rendőri hatóságok és közegek esküt vegyenek ki a tanuktól, hogy a tanukra vagy szakértőkre büntetést rójanak, hogy ezeket vallomásra, illetőleg nyilatkozatra kényszerítsék, hogy valakit lefoglalandó tárgynak kiadására szorítsanak és hogy lefoglalt postai küldeményt felbontsanak (98. §. 3. bek.). Ezért rendelkezik továbbá a javaslat akként, hogy csakis halaszthatatlan szükség esetében engedi meg az említett közegeknek a szemle, lefoglalás, személymotozás, házkutatás és előzetes letartóztatás elrendelését és teljesíthetését. Nehogy az utóbbi kivételes jognak gyakorlásával visszaélés történjék, a javaslat a nyomozó hatóságok eljárását kettős biztosítékkal veszi körül. Az egyik az, mely szerint a nyomozó hatóság köteles indokolni, hogy azt a cselekményt, melynek foganatosítására csak kivételesen van feljogosítva (házkutatás stb.), miért teljesítette. Minthogy erre csak »halaszthatatlan szükség« esetén (98. §. 2. bek.) van felhatalmazva: azt kell kimutatnia, hogy a halaszthatatlan szükség fenforgott A másik biztosíték pedig az, hogy a nyomozó cselekmény teljesítése után a vizsgálóbíró megvizsgálja azt az alaki kellékekre s az eljárás eredménye tekintetében