Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
332 870. szám; III. A nyomozás menete. (93-101. .§§.) 1. A javaslat 93 §-a is összefügg a legalitás elvével se szerint a 33. §. rendelkezésével. Lényegileg- mindkét szakasz az ügyészség jogkörét s kötelességét szabályozza, azzal a külömbséggel mégis, hogy mig a 33. §. a legalitás élvét sanctionálja, a-93. §. ennek gyakorlati érvényesítését irja körül. A nyomozás menetének szabályozásánál a logikai sorrend megtartása végett első sorban a nyomozás vezetőjének működése körét kellett meghatározni. A kir. ügyészre, mint a bűnüldözés rendes és első közegére nézve kimondja a javaslat (93. §.), hogy nemcsak akkor tartozik nyomozni, ha közegei »tudomására« hoznak valamely bűncselekményt, hanem e nélkül is köteles kutatni, a gyanú szálait megragadni, a jbtíncselekmények s azok tetteseinek felderítésénél önmaga is eljárni, szóval nemcsak nyomoztat, hanem nyomoz. A javaslat azt kívánja elérni, hogy a kir. ügyész ne csak akkor lépjen fel, midőn erre a feljelentéssel vagy magánindítványnyal provocálják; ne csak akkor indítsa meg a nyomozást, ha a rendőrség tudomására hoz valamely bűncselekményt: hanem akkor is, ha közvetlenül maga szerez tudomást valamely bűncselekmény elkövetéséről. Ezzel el akarja oszlatni azt a bizonytalanságot, mely a kir. ügyész mostani jogkörére nézve fenforog. El akarja kerülni azt, hogy a kir. ügyész mindaddig összetett kézzel hallja beszélni, hogy X. Y. párviadalt vívott s nyugodtan olvassa a lapokból, hogy N. N. ellenfelét megsebesítette, míg a rendőrség meg n,em teszi feljelentését. De nemcsak a párviadalnál, hanem bármely bűncselekménynél előfordulhat az az eset, hogy a kir. ügyész tudomást szerez annak elkövetéséről. Ilyenkor bármily forrásból vegyen is arról tudomást, akár hivatalos úton, akár hallomásból, akár saját észleletei alapján: kötelessége a nyomozást teljesíteni. Mert csak így teljesülhét a legalitásnak és a jogegyenlőségnek az a követelménye, hogy minden bűncselekmény, bárki kövesse is azt el, megtorolva legyen. A nyomozásnak hivatalból való teljesítése, illetőleg megindítása kötelmét azonban a javaslat a hivatalból üldözendő bűncselekményekre szorítja. Ha a magánindítványra üldözendő bűncselekmények tárgyában a jogosult indítványa előtt általában nincs helye bűnvádi eljárásnak, akkor miattok előbb nyomozás sem teljesíthető; mert ez is megsértheti ama magánérdekeket, melyek e cselekmények kivételes minőségének alapjául szolgálnak. Magánindítványra üldözendő bűncselekmények esetében tehát mind a kir. ügyész, mind a nyomozás foganatosítására jogosított többi hatóságok, kötelesek a magánindítványra jogosult indítványát bevárni. Ennek megtétele után azonban, mi a 3. és 92. §-okból következik, és a IV. fejezet indokolásában bővebben kifejtve volt, a nyomozás akadálytalanul és oly módon teljesíthető, mint hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében. 2. A javaslat, mint fentebb láttuk, a rendőrséget, — a mi magától értetődik — bevonja a »police judiciare« keretébe, s annak működése körét kettős szempontból szabályozza. A rendőrség ugyanis vagy az ügyészség vezetése alatt (85. §.), vagy önállóan, saját kezdeményezéséből jár el. Az előbbi esetről már az igazságügyi rendőrség feladatának tárgyalásánál volt szó, most arról az esetről kell megemlékezni, mindőn a rendőrség önállóan, a kir. ügyészség mellőzésével lép fel s teljesíti a nyomozást. A rendőrségnek emez önálló szerepköre korántsem ellenkezik azzal a szabálylyal, mely szerint a nyomozás vezetése a kir. ügyészség kezében van összpontosítva. A német birodalmi büntető eljárás 161. §-a kijelenti, hogy a rendőrségnek minden hatósága s hivatalnoka köteles a bűncselekményeket nyomozni, a halasztást nem tűrő intézkedéseket