Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 297 Minthogy a » rendőri hatóság« és a »réndőri közegek« kifejezés a javaslat több helyén van használva, és mivel mindkét kifejezéshez külön fogalmat köt, ennélfogva szükséges volt a »rendőri hatóság« fogalmát »expressis verbiS« meghatározni és ezzel szemben exemplificativ módon a »rendó'ri közeg« fogalmi körét is megjelölni (85. §. első és második bekezdés). A javaslatban foglalt fogalom-meghatározás szerint a »rendőri hatóság« alatt érteni lehet például Budapest fö'- és alkapitányi hivatalait, a főszolgábirói hivatalokat, a városi rendőrkapitányságokat, a csendőrség kerületi, szárny- és szakaszparancsnokságait és mindezen hivatalok vezetőit és felsőbb hatóságait. Az nem szenved kétséget, hogy mindén rendőri hatósággal közvetlenül sem rendelkezhet az ügyészség, mert ez esetleg nemcsak a közhivatali hierarchia tekinteteit sértené, hanem a különféle szolgálati ágakban a rend és fegyelem összézavárására vezethetne; másrészről éppen a nyomozás sikeres és erélyes vezethetése érdekében szükséges, hogy bizonyos rendőri közegek közvetlenül az ügyészség rendelkezése alatt álljanak. A túlságos részletezés elkerülése végett czélszértínek látszott rendeleti útra tartani fenn ama rendőri hatóságoknak és közegeknek felsorolását, melyekkel vagy a kikkel az ügyészség közvetlenül, tehát meghagyás folytán vagy megkeresés, illetve átirat és a hierarchiai rendnek megfelelőleg felterjesztés útján érintkezik. Az összminiszteriumra kellett bizni a rendeletek kiadását, mert az administrativ rendőrségnek legkülönfélébb közegeire lévén a nyomozási eljárásban szükség, mellőzhetetlen, hogy e közegek kijelölése a közigazgatás legfőbb vezetőinek közös egyetértésével történjék (85. §. utolsó bekezdés). A javaslat az igazságügyi rendőrség szervezésénél nem tévesztette szem elől azt, hogy apoliczia magában véve a nyomozás igényeit — gyakran nem lesz képes kielégíteni. — Rendőrségünk, főkép a vidéken, nem felel még meg a kívánalmaknak. Részint a helyi befolyásoktól való teljes függetlenség hiánya? részint a vidéki rendőrségnek fogyatékos szakképzettsége azt a kötelességet rójják a kormányra, hogy a vidék legszakképzettebb s legmegbízhatóbb elemeit: a járásbíróságokat s ügyészségi megbízottakat is bevonja a nyomozó hatóságok körébe (86 §.). Korántsem akarja a javaslat ezzel a járásbíróságokat az ügyészségeknek alárendelt közegekké tenni, mint azt az olasz perrendtartás a vizsgálóbirákkal teszi. A javaslat a büntetőjogszolgáltatás érdekében csupán csak azt kívánja elérni, hogy a vidék legszakképzettebb elemei a nyomozó hatóságok köréből ne legyenek kizárva. Ebből az indokból a javaslat feljogosítja a kir. ügyészségeket, hogy a járásbíróságokat egyes nyomozó cselekmények teljesítése végett megkereshetik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kir. ügyészségek az egész nyomozás keresztülvitelét reábízhatják a járásbiróságra, ellenkezőleg a nyomozást a kir. ügyész vezeti s a javaslat világosan kifejezi, hogy a járásbíróságok csak egyes cselekmények foganatosítása végett vehetők igénybe. Hogy a javaslat a járásbíróságoknak a kir. ügyészségektől való függetlenségét még jobban kidomborítsa; s hogy még azt a feltevést is elhárítsa, mintha jelzett intézkedésével a járásbíróságok s kir. ügyészségek közt alárendeltségi viszonyt akart volna létesíteni: még azt sem vette fel a 86. §-ban, hogy a járásbíróságok az ügyészségek megkereséseit teljesíteni tartoznak. E tekintetben úgy vélekedett, hogy az ilynemű megkeresések teljesítésére vonatkozó kötelezettséget s a coordináltsági viszonyt teljesen kifejezi az 1869: IV. törvényczikknek, mint alaptörvénynek 23. §-a. Abból, hogy a járásbíróság az egész nyomozás teljesítésével nem bízható meg, nem lehet a contrario azt a következtetést levonni, hogy a járásbíróság mindig csak a megkeresés betű szerinti értelméhez s tartalmához köteles ragaszkodni. A megkeresés teljesítése közben vagy teljesítése után merülhet fel még bizonyos nyomozó cselekmény szüksége. Pl. a kihallgatott tanú nagyfontosságú bűnjelek hollétét közli a kihallgatás vezetőjével, vagy olyan bizonyítékokra hivja fel ennek figyelmét, melyek az igazság kiderítésére döntő befolyással lehetnek, 29*