Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

222 870. szám. a vádló meghatározott személy ellen annyi terhelő adatot hozzon fel, melyből alaposan lehet arra következtetni, hogy a vádbeli cselekményt a vádban megnevezett személy követte el. A vizsgálatnak másik, formális feltétele továbbá: a vádban megnevezett személy ellen való elrendelése. Halár a most vázolt összehasonlításból kitűnik, hogy a javaslat a nyomozás és vizsgálat közt bizonyos határvonalakat állított fel; ebből éppen nem következik, mintha a nyomozáshoz egész más joghatályt fűzne, mint a vizsgálathoz. Ellenkezőleg, valamint az egyik, ágy a másik is csak a vádló tájékoztatására szolgál, s ba n kellő informatiót a vádló fel tudja találni az előbbi anyagában, egészen felesleges az utóbbi. Mindazáltal annak igazolása végett, hogy a javaslat miért tagolja szét az előzetes eljáiást nyomozásra és vizsgálatra, midőn e kettőnek egy e's ugyanaz a czélja, szükséges kiemelni azt a garanczialis külömbséget, mely a nyomozás és vizsgálat közt észlelhető. Hangsúlyozni kívánja a javaslat azt, hogy e két perjogi tagozat közt csupán csak garanczialis külömbség van; mert a részletekre kiterjedő nyomozás a vádlót éppúgy felvilágosíthatja, mint a bírói vizsgálat, sőt mereven a vád szempontjából tán még jobban, mert a vád képviselője legjobban tudja, legjobban átérzi azt, hogy a vádnak mily alapot kell építenie, hogy ez a vád biztos sarkpontja legyen. Ámde soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy bármennyire át van is hatva a vádló az anyagi igazság érzetétől, bármennyire igyekezzék is perbeli ellenfelének érdekeit éppoly részrehajlatlanul képviselni, mint a mily odaadással képviseli a vád sorsát, mégis lehetnek esetek, melyekben akár a bűncselekmény szövevényes volta, akár a tettre megállapitott büntetés súlyossága, akár a czélszerűség szempontjai azt fogják követelni, hogy az az anyagegybegyüjtés, mely első sorban a vádló tájékoztatására szolgál ugyan, de a bíróság első informatiójának anyagát is szolgáltatja, oly független közegre legyen bízva, mely a váddal és a védelemmel szemben egyaránt pártatlan. Ez az orgánum a vizsgálóbíró ; s az a perjogi tagozat, a hol a terhelt saját subjectiv felfogásából kiindulva is az anyag egybegyűjtésénél teljes garantiát talál: a vizsgálat. Ha azonban a gyakorlati életet nem tévesztjük szem elöl, azt tapasztaljuk, hogy a bűnesetek legnagyobb része jelentéktelen, nem complicált, a bizonyítás anyaga áttetsző, s hogy maga a gyanúsított sem kívánja azokat a garautiákat, melyek a vizsgálatban vannak. Ha tehát ezek szerint a birói vizsgálat az esetek nagy részében felesleges és mellőzhető, akkor arra kell törekedni, hogy a nyomozás ama nagy fontosságnak megfelelőleg szabályozva legyen, melylyel az előkészítő eljárásban a javaslat értelmében birni fog. Mert ha a vizsgálatban rejlő garantiákra csak az esetek kisebb részében lesz szükség, akkor a főtárgyaiások alapját a legtöbb esetben a nyomozás fogja szolgáltatni. A mostani joggyakorlatban a nyomozásnak, — a fővárost kivéve, — az a czélja, hogy a vizsgálat anyagát előkészítse. Bíróságaink tartózkodnak a nyomozást főtárgyalás alapjául elfogadni s csak a fővárosban viszik az ügyet közvetlen főtárgyalásra az állami rendőrség által teljesített nyomozás alapján. A javaslat ezt a rendszert meg akarja fordítani s annak elérése végett, hogy a bűncselekmény elkövetése után a bűnöst lehetőleg nyomban érje a büntetés, arra törekszik, hogy az eljárás gyorsabbá tétele végett a főtárgyalás anyagát a legtöbb esetben a nyomozás készítse elő s a scrutinialis eljárást csak akkor kövesse még a vizsgálat, midőn ez az érintett kivételes esetekben szükséges. A nyomozással ezek szerint a javaslat nemcsak a rendőrségi és közbiztonsági közegeknek a cselekmény és tettese felderítésére irányuló erélyes tevékenységét kívánja biztosítani, hanem egyúttal a vizsgálatot is a legtöbb esetben pótolni. Éppen nem óhajtja azonban, hogy a nyomozás a perelőkészítés fölösleges széttagolására vezessen és czélzata az, hogy ott, a hol a birói vizsgálat szüksége előrelátható, a nyomozás csak a legmellozhetetlenebb intézke-