Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 217 VII. FEJEZET. A biróság

1 határozatai és közlésök. (77-82. §§.) A jelen fejezetnek feladata arról rendelkezni, mikor indokolja és miként közölje a biróság a bűnvádi perben érdekeltekkel határozatait. A 77. §-ból következik, hogy a javaslatban használt y>határozat<s szó fogalmi köre a legtágabb értelemben veendő', azaz nemcsak az ítéletek és végzések, hanem a büntetőparaucs és általában minden, a bűnvádi perben szükséges oly bírósági intézkedések értendők alatta, melyek természetöknél fogva másnak tudomására hozandók. A biróság csak azokban az esetekben hozhat ítéletet, melyekben a javaslat ezt kifejezetten elrendeli. Minden más esetben a biróság határozata végzésnek tekintendő (77. §. második bekezdés.). Különösen végzés számba jön tehát a büntetőparancs is. A határozatok indokolásának előírása felette előmozdítja azok alaposságát. Ez az oka annak, hogy a javaslat szerint nemcsak az ügydöntő vagyis azok a határozatok, melyekkel a -biróság a pernek sorsa felett a leglényegesebb stádiumokban dönt, hanem szabály szerint minden határozat indokolandó. Különösen áll ez azokról a határozatokról, melyek a felekkel közlendők. Kivételek csak az idézőlevelek, melyek külömben szorosabb értelemben vett határozatoknak éppen úgy nem tekinthetők, mint az egyszerű átiratok, melyekkel a biróság az iratokat például a kir. ügyészséggel indítvány tétele végett közli. Ki vannak továbbá véve (77. §. harmadik bekezdés) a belkezelésre és belső ügyvitelre vonatkozó utasítások, mint például az alárendelt hatóságnak és közegnek szóló meghagyások. Ezek sem tekinthetők valódi határozatoknak és a javaslat csak minden kétség kizárása végett veszi ki őket az indokolás szabálya alól. A javaslat (78. §. első bekezdés) a határozatok közlésének két nemét, t. i. a kihirdetést és a kézbesítést külömbözteti meg. A kihirdetés mindig birói cselekmény és a jelenlevő érdekeltekkel szemben mindennemű birói határozat közlésére alkalmas. Következéskép mind a vizsgálóbíró, mind a vádtanács, elsőés felsőbb fokú ítélőbiróság a jelenlevő érdekeltekkel határozataikat kihirdetés utján közlik. Minthogy minden érdekeltnek joga van tudni, hogy felőle a biróság mit határozott, és különösen a perorvoslatok sikeres igénybevételéhez a birói határozatnak és indokainak tüzetes ismerete nem nélkülözhető, minthogy továbbá a szóbeli kihirdetéskor az érdekelt gyakran nem érti meg a határozat tartalmát: jogot kellett neki adni arra, hogy a kihirdetett határozatról másolatot kívánhasson (78. §. második bekezdés.). A javaslat ama rendelkezése, hogy a kihirdetésről jegyzőkönyv legyen felvéve, biztosítja a kihirdetés miként teljesítésének igazolását. Egyáltalában Írásba foglalás nélkül a kihirdetés megtörténte alig volna bizonyítható. Midőn a javaslat kiemeli a jegyzőkönyv felvételének szükségességét, ez alatt nem ért mindig külön jegyzőkönyvet, hanem a folyamatban levő tárgyalásról felvett jegyzőkönyvbe vételt is elegendőnek tartja, mert a fennebb megjelölt czélnál fogva a súlypontot arra helyezi, hogy a kihirdetés megtörténte irásba legyen foglalva. A közlésnek második módja a kézbesítés. A javaslat a kézbesítés iránti eljárásnak csak oly részleteit öleli fel, a melyek czélszerüen más törvénybe vagy rendeleti útra nem utalhatók. A kir. ügyészségnek a kézbesítés teljesítése czéljából való közbenjárását úgy, mint azt a franczia jog nyomán a braunschweigi (5. §.), oldenburgi (25. §.), porosz (193. §.) perrendtartások szabályozták és a német birodalmi perrendtartás is (31. §.) rendeli, nem írja elő a javaslat, hanem az eddigi szokáshoz képest a kézbesítéseknek saját közegeik vagy kézbesítők KÉPVH. IKOMÁNY. 1892—97. XXVII. KÖTET. J6