Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

214 870 szám. már nem kérhető. Mihelyt tehát az elnök a főtárgyalást megnyitottnak jelentette ki, v*gy a felsőbb bíróság előtt tartott bármely tárgyalásnál az ügy előadása kezdetét vette, az elfogultság miatti kifogásnak a tanács bírói tagjai ellen többé nincs helye. Elég idejök és alkalmuk van a feleknek előzőleg meggyőződni arról, kik lesznek biráik. Rendszerint állandó büntetőtanácsok vannak alakítva, vagy ha nem is lehetne az állandó tanácsok intézményét mindenütt megvalósítani, a felek kérelmére a bírák nevei mindig közölve lesznek velők és igy esetleges okaikat még kellő időben érvényesíthetik. A jelzett időhatár után az a kifogás, hogy a fél az elfogultságra mutató tényről csak a főtárgyalás megnyitása után nyert tudomást, már nem jöhet figyelembe (68. §. második bekezdés). A javaslat nem engedi meg, hogy a felek egyoldalú kérelmére valamely birót vagy jegyzőkönyvvezetőt mellőzzenek, hanem mindig követeli, hogy a mellőzni kértet nyilatkozatra szólítsák fel. Nehogy formális bizonyító eljárás előzze meg a mellőzés iránti kérelem tárgyában hozandó határozatot, a javaslat szükségesnek tartotta kimondani, hogy bizonyító eljárásba nem szabad bocsátkozni, következőleg elég akár egyik, akár a másik irányban a puszta valószínűvé tétel. 4. A mellőzés iránti kérelem tárgyában határozó fórum kijelölésénél mind a czélszerfíség, mind a bírói hierarchicus szervezet tekintetei voltak irányadók. A javaslat követi a német perrendtartást, mely mindig a bíróságra bízza a mellőzés iránti kérelem tárgyában a határozást (27. §.). A javaslatban előirt szabályok szerint a törvényszék, a kir. ítélő tábla és a kir. curia bíráinak, továbbá a most nevezett bíróságoknál alkalmazott jegyzőkönyvvezetőknek mellőzése tárgyában az illető törvényszék, kir. ítélő tábla, illetőleg a kir. curia határoz. A járásbirák, albírák és más járásbirósági hivatalnokok mellőzése tárgyában mindig az a törvényszék határoz, melynek területén a járásbíróság van. Téves felfogás mellőzése czéljából tán nem felesleges kiemelni, hogy ha a mellőzés iránti kérelmet mind a járásbiró, mind az albiró, illetve a járásbíróságnál alkalmazott jegyzőkönyvvezető alaposnak találják, nem szükséges a törvényszékhez felterjesztést tenni, hanem a járásbiró is intézkedhetik. Megtagadni azonban nincs joga a járásbirónak a mellőzés kérelmét, sem nem rendelheti el oly bírósági tagnak mellőzését, ki törvényszéki határozatot kér a kérelem tárgyában. Magától értendő, hogy a biróság nem mmt testület teljes ülésben, hanem olyan tanácsban jár el, mint egyébként bűnügyekben; nevezetesen: a törvényszék hármas, a kir. ítélő tábla ötös, a kir. curia hetes tanácsban. Ha a törvényszék elnökének a törvényszék valamely egész tanácsának vagy a törvényszék tagjai többségének (például hét biró közöl négynek) mellőzéséről van szó: a határozat joga a kir. itélő táblát, mint közvetlen fölöttes bíróságot illeti. A mennyiben az ily mellőzés iránti kérelmet nem közvetlenül a kir. ítélő táblánál, hanem, — a mi czélszerűbb is, — a törvényszék elnökénél vagy a törvényszéknél adták be, a törvényszék elnöke az eljárás gyorsasága érdekében gondoskodni fog arról, hogy a szükséges nyilatkozatok mellékelve legyenek a kérelemhez, nehogy a kir. ítélő tábla kénytelen legyen a kérelmet nyilatkozattétel végett visszaküldeni. A kir. curiánál, tekintettel arra, hogy ez a legfőbb biróság, szükséges volt azokban az esetekben, melyek egy curiai tanács hatáskörén kívül esnek, a kir. curiának büntetőtanácsai bírói tagjaiból alakított teljes ülését ruházni fel a határozat jogával. Az egész törvényszék vagy kir. ítélő tála mellőzése iránt előterjesztett kérelemről nem kellett rendelkezni, mert ez a biróMldés esetét állapítja meg (29. §.). Egyrészről ama bizalomnál fogva, melylyel a mellőzés iránti kérelem tárgyában illetékességgel felruházott bíróságok és felsőbb bíróságok iránt a felek viseltethetnek, másrészről ama körülmény folytán, hogy a mellőzés iránti kérelem megtagadása miatt az ítélethozás után a felebbezésben, illetőleg semmiségi panaszban orvoslás kereshető, a javaslat ágy, mint az