Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

194 870. szám. Kiegészíti a javaslat 53. §-ának szabályát az 54. §., mely minden fontosabb birói cselekmény elrendelésénél kötelességévé teszi a hatóságnak, hogy a terheltet figyelmeztesse arra a jogára, hogy védőt szabadon választhat és felvilágosítsa a védő kirendelésének módozatairól és az ingyenes védelem eseteiről. De ismételve kell hangsúlyozni, hogy a terhelt ezeken az esetéhen kívül és e figyelmeztetés nélkül is élhet az 53. §-ban megállapított jogával, nemcsak a birói, hanem a rendőri eljárás alatt is. A védő választásnak ily terjedelme mellett, a külföldi törvényhozások példájára mellőzhető volt a nyomozás és vizsgálat alatti kötelező védelem, melynek szüksége csak ritkán fog felmerülni 8 mely az esetek túlnyomó többségében, gyakorlati haszon nélkül, az eljárás késleltetésére vezetne. 3. A védő választására a javaslat 53. §-a szerint első sorban a terhelt van jogosítva, tekintet nélkül arra, hogy atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt áll-e vagy sem. Az atya, gyám vagy gondnok azonban hasonlókép bir védőválasztási joggal és pedig függetlenül gyermekétől, gyámoltjától vagy gondnokoltjától, mert a védelem szükségének megítélése ennek esetleg korlátolt belátására nem volt bizható. Minthogy azonban több védőnek együttes működése az előkészítő eljárásban mind a védelemnek, mind magának az eljárásnak ártalmára lehet, azt a javaslat (53. §. utolsó bekezdés) csak a főtárgyaláson engedi meg, a terhelt és törvényes képviselője védőválasztás iránti jogukat concurrálólag nem gyakorolhatják. Ha a terhelt már választott védőt, törvényes képviselője, addig, mig ez a védő mfíködik, nem gyakorolhatja választójogát; a terhelt pedig visszavonhatja a megbízást a törvényes képviselője részéről választott védőtől. A javaslat a férjnek is megadja a jogot, hogy felesége részére védőt választhasson. E jog azonban nem esik a tutela mulierum, hanem a férj fentartói és öítalmazói kötelességeinek körébe, mert tisztán subsidiárius, azaz csak akkor gyakorolható, ha a nő maga nem választ védőt és azt sem jelenti ki, hogy védőt nem kíván, 4. A kötelező védelem a javaslat szerint (56. §.) is a fennebb megjelölt fogalmi elemekkel bir. Lényege abból áll, hogy bizonyos esetekben a bűnvádi eljárás nem folytatható, ha abban védő nem vesz részt, továbbá, hogy e szabálynak megtartásáról a bíróság köteles gondoskodni. A kötelező védelem ennélfogva csak subsidiarius, azaz szabad tért enged a védelmi intézkedésekre első sorban képes és hivatott terhelt elhatározásának és csak akkor kezd működni, ha a terhelt maga nem választ védőt (57. §. utolsó bekezdés). Továbbá csak a tüzetesen meghatározott esetekben, rendszerint a főtárgyaláson van helye. A főtárgyalás az eljárás súlypontja, eredményei döntő befolyással vannak az ítéletre. E perszak következményei tehát a vádlottra nézve súlyosak, sőt helyrehozhatatlanok lehetnek. Ott érvényesíthető jogai már csak az eljárás szigorú alakszerűsége miatt is oly természetűek, hogy a szakember tanácsa sok esetben nem nélkülözhető. Ehhez járul, hogy a főtárgyaláson a vád reudszerint nem egyszerű indítványozás útján érvényesül, hanem többnyire kiváló szakképzettségű, az eljárás finomságaiban jártas, a szónoklásban gyakorlott vádló lép szembe a perbefogottal, kinél e tulajdonságokat nem lehet feltételezni. A vádnak és a védelemnek egyensúlya követeli tehát, hogy az állam lehetőleg a vádlottnak is biztosítsa ezeket a hasznokat és hogy a vád és védelem érdekei megközelítőleg egyenlő nyomatékkal legyenek képviselve. E szerint a főtárgyaláson mindenkép indokolva van a kötelező védelem oly értelemben, hogy a vádlott mellett védőnek kell közreműködni és hogy a bíróság, ha a vádlott védőről még nem gondoskodott, a vádlott akarata ellenére is köteles védőt rendelni. Csak az lehet a kérdés, vájjon a védelem a főtárgyalásra kerülő minden ügyben legyen-e kötelező, vagy csak bizonyos esetekben. Gyakorlati okokból csak az utóbbi módozat lehetséges. Ha meggondoljuk, hogy minden ügyben, minden vádlott részére alig, vagy csak nagy időveszteséggel volna védő szerezhető; másrészt hogy az ítélet alá bocsátott pereknek legnagyobb része fölötte egyszerű; hogy a materialis védelem kötelessége ezekre amúgy is alkalmazást talál; hogy a védőválasztásnak nagy könnyűsége mellett alig lesz eset, hogy a valódi sérelmet szenvedő vagy gyanító fél