Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

162 8 70. szám. kivül helyezni. A javaslat azonban ez esetben sem kényszeríti a közvádlót arra, hogy jobb meggyőződése ellenére szorgalmazza a vádlott bűnösségének megállapítását, a mennyiben mi sem zárja el a kir. ügyészség képviselőjét attól, hogy vádlott félmentését indítványozza. A javaslatnak amaz intézkedése, hogy nem az elsőfokú bírói ítélet kihirdetéséig, hanem az ítélethozás czéljából való visszavonulásig, illetőleg az ügynek ítélet alá bocsátásáig lehet csak a kir. ügyészségnek a vádat elejteni, annak tekintetbevételén alapszik, hogy a bíróság tekintélyének csorbítására szolgál, ha ez a már meghozott ítéletet kihirdetni akarja és a vádló akarata egyszerűen gátat vethet az ítélet hatályának. De nagy megbotránkozást is kelthet, ha a bíróság visszavonulását esetleg az önállóan eljáró magánváló és a vádlott egyezkedésre használják fel és a kihirdetésre kilépő bíróságot azzal fogadják, hogy a meghozott ítéletre már nincs semmi szükség. Minthogy megtörténhetik, hogy az ítélethozás czéljából visszavonuló bíróság nem ítélhet, hanem valamely közbeszóló határozatot hoz, vagy a büntető parancs erejét veszti: ez esetre szükséges volt a kir. ügyészség ama jogának feléledését biztosítani, hogy a vádat elejthesse (38. §. negyedik bekezdés). 7. A 39. §-ban felsorolt hatóságoknak és közegeiknek ama kötelessége, hogy a kir. ügyészség megkereséseinek és meghagyásainak eleget tenni tartoznak, annak logikai folyománya, hogy a kir. ügyészség a nyomozásnak feje. Az illető hatóságok és közegek fegyelmi törvényeibe tartozik természetesen annak meghatározása, hogy minő következményekkel legyen sújtva e kötelesség megszegése. 8. A főügyészség hatáskörébe kellett utalni (40. §.) a törvényhozás tagjait illető mentelmi jognak felfüggesztése végett szükséges lépéseket. A teendő fogalmilag a vádlóra tartozik, mert a vádperben az ő feladata a gyanúsítottnak előállítása, ehhez pedig a nevezett esetben a mentelmi jog felfüggesztését kell kieszközölnie. De a rendelkezés mellett szól ama gyakorlati tekintet is, hogy ily módon a bíróság nem jut ama kényes helyzetbe, hogy oly határozatát, melylyel az eljárást objective helyén levőnek találta, egy nem birói fórum mintegy felülvizsgálja. A törvényhozás tényezőinek közjogi kiváltsága folytán czélszertínek látszott, hogy a javaslat e teendőt a főügyészségre bízza s hogy a közvád főhatósága vizsgálja fölül a nyomozás adatait, mielőtt az ügy parlamenti vita tárgya lesz. IV. FEJEZET. A mag-ánvádló és magánfél. (41-52. §§.) A kir. ügyészség és a magánvádló hatásköre között annyi az érintkező pont, hogy az egyiknek szervezésénél követett elvek szükségkép a másiknak rendszerére is befolyást gyakorolnak. Első sorban áll ez a közvádnak a kir. ügyészség által való kizárólagos képviselete, a vádraonopolium kérdéséről, melynek igenlő vagy tagadó megoldása egyúttal a magánvád léte fölött is dönt s ez okból a jelen fejezet indokolása részére volt fentartandó. 1. A hivatalból való eljárás rendszere szorosan véve arra a következtetésre vezet, hogy a vád képviselete az állami vádközegek kizárólagos joga és kötelessége, hogy az állam csak akkor kezeskedhetik bűnvádi feladatának teljesítéseért, ha a vádnak kizárólagos ura és ha azt oly egyének által gyakoroltathatja, kikkel feltétlenül rendelkezik. A szigorú következetesség tehát kétségtelenül a kir. ügyészség vádmonopoliuma mellett harczol. E mellett a közvádnak minden esetben való érvényesítése teljesen szakszerű és elfogulatlan képviselete csak igy van biztosítva. /