Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

152 870. szám.

1 torius rendszer uralma pedig éppen nem kedvezett a bírótól független vádközeg létrejöttének. A fiscus képviseletének középkori nyomai még arra sem voltak elégségesek, hogy az uj intézmény csirájául szolgáljanak. A birodalom közjogi helyzete és hűbéri közigazgatása is útjában állott annak a lényegében centralistikus eszmének, melynek megvalósítását Francziaországban éppen a királyság központosított hatalraa tette lehetővé- Ily körülmények között le kellett mondani a közvádlói intézménynek nemzeti alapokon való létesítéséről, ég önként kínálkozott a ministére public rendszere, mely a birodalom egy részében a franczia hódítás maradványa gyanánt amúgy is alkalmazásban volt. A német particularis törvényhozások eleinte vonakodtak az intézményt változatlanul átültetni. Megütköztek a franczia államügyészség tisztán közigazgatási állásán s a hagyományos jogézet, mely az igazságszolgáltatást minden külső befolyástól elzártnak szerette képzelni, nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy egy fogalmilag a bíróság mellett álló, de tényleg vele versenyző hatalomnak ily beavatkozást engedjen a büntető eljárásra. így támadt az az eszme, hogy az államügyésznek közepes állást kell kijelölni a bíróság és a közigazgatás közt, hogy ne legyen kizárólag se administrativ tisztviselő, kit a czélszerííség szempontjai is <• vezérlik, se biró, kit egyedül a szoros jog irányoz. Ez vezetett a »birói közigazgatási« hivatalnak fogalmára. E czélt két módon tartották elérhetőnek ; először azzal, hogy az ügyészi állásokat a bírák soraiból töltötték be, másodszor azzal, hogy a függetlenség tekintetéből az ügyészi hivatalra is a birói előmozdithatatlanság elveit alkalmazták. Különösen az első módszert tartották czélrayezetőnek. A porosz kormány tényleg gyakorolta a rajnai tartományokban, a franczia rendszer területén s nem kisebb tekintély, mint Gneist tartotta legbiztosabb szernek a franczia ügyészség hibái ellen. A német törvények közöl először az 1843. június 22-én kelt württembergi büntető perrendtartás hozta be az államügyészséget. Szervezeti tekintetben csak annyit rendelt, hogy az államügyészt a király a bírák közöl elmozdithatólag nevezi ki. Maga az ügyészi functio egészen lényegtelen. A vizsgálatra mi befolyása sincs, mert azt a vizsgálóbíró indítvány nélkül rendeli el és folytatja, csak fegyházzal, vagy ennél súlyosabban büntendő esetekben és csak a vizsgálat befejezése után közlik vele az iratokat s ha azt hiszi, hogy elítélésnek lesz helye, vádiratot nyújt be. Ha a vizsgálatot nem tartja kimerítettnek, kiegészítést indítványozhat, de mindamellett köteles vádiratot előterjeszteni. Ha már a vizsgálat eredményei szerint felmentés iránt tesz indítványt, de a bíróság ezt nem fogadja el, szintén vádiratot ad be, melyben »a bíróság véleményét indokolja«. Erre írásbeli védelem és esetleg kiegészítés következik, mely utóbbinak befejeztével az ügyész és a védő észrevételeket adnak be. Azután végtárgyalást tartanak igen korlátolt nyilvánossággal. Ezen az ügyész és a védő élő szóval ismétlik a már beadott periratokat, joga lévén a vádlottnak is szóbeli észrevételeket tenni. Az ügyész és a védő ezután újból szólhatnak, mire a biróság ítéletet hoz. Felebbviteli joga a közvádlónak nincs, de azért a főtörvényszék a vádlott terhére is megváltoztathatja az ítéletet. Ilyen volt Németországban az államügyészség első alakja. Látni való, hogy e törvényben a közvádló egészen Önállótlan tényező, kinek nincs sem kezdeményező, sem perorvoslati joga. Közreműködésének czélját érteni is alig lehet, mert sem a vizsgalót, sem az ítélőbiróságot semmi irányban sem korlátozza az indítvány tartalma. Az 1845. márczius 6-án kelt badeni büntető perrendtartás egészen a franczia minta szerint alakitotta a köz vádlói hivatalt. Police judiciaire-t állított fel, melynek feje az ügyész és tagjai közé felvette a vizsgáló- s a járásbirót is. Az ügyészi hatáskört annyira kiterjesztette, hogy a közvádló úgyszólván helyettesévé lett a vizsgálóbírónak. Az ügyész kezdeményező joga világosan el van ismerve, bár a törvényszék indítvány nélkül, sőt az ügyész indítványa ellenére