Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.
Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete
870. szám. 143 bűncselekmények esetében, illetőleg csak bizonyos feltételek alatt vannak a bélföldi büntető hatóságok iwisdictiójának alávetve. A mentességnek további részleteire nézve az újabb consuli szerzó'dések a következő rendelkezéseket tartalmazzák: A Franciaországgal 1866. évi decz. 11-kén köcött consulsági egyezmény II. czikke szerint a főconsulok, consulok, alconsulok és kanczellárjaik, ha a kinevező állam alattvalói, »személyes mentességet élveznek, kivéve az ország törvénykezése által bűntetteknek minősített tények és cselekményekért«. Az északamerikai Egyesült-Államokkal 1870. évi július 11-én kötött és az 1871. évi XXXVI. h-czikkbe foglalt consuli egyezmény II. czikke értelmében a főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök, valamint kanczellárjaik és consuli tisztviselőik »személyes mentességet élveznek, kivéve oly cselekményeket;, melyek azon ország törvényei szerint, melyben laknak, bűntetteknek tekintendők.« A Portugállal 1873. jan. 9-én kötött és az 1874. évi XXXII. t.-czikkbe foglalt consuli egyezmény II. czikke kimondja, hogy a »főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök személyes mentességet élveznek, kivéve oly cselekményeket és tényeket, melyek azon ország törvényei szerint, melyben laknak, bűntetteknek tekintetnek.« Az Olaszországgal 1874. május 15-kén kötött egyezmény, melyet az 1875. évi XIII. t.-cz. vett fel törvényeink sorába, — V. czikkében azt rendeli, hogy »a főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynökök, ha azon magas szerződő fél alattvalói, melytől megbízatásukat kapták, személyes mentességet élveznek és se le nem tartóztathatok, sem fogságba nem helyezhetők, kivéve oly törvényszegésekért, melyek, ha az osztrák-magyar monarchiában követtetnek el, az osztrák törvények értelmében bűntetteknek tekintetnek, vagy a magyar törvény szerint súlyos büntetéssel sújtatnak; vagy melyekre, ha Olaszországban követtettek el, az olasz törvény fenyítő büntetést alkalmaz.« A Szerbiával 1881. évi május 6-án létrejött consuli egyezmény, mely 1882-ben XXXV. szám alatt van beczikkelyezve, V. czikkében azt irja elő, hogy »a főconsulok, consulok, alconsulok és consulsági ügynökök, ha azon állam alattvalói, mely őket kinevezte, személyes mentességet élveznek és se le nem tartóztathatok, se fogságba nem helyezhetők, kivéve olyan bűncselekmény miatt, mely azon ország törvényei szerint, a hol elkövettetett, bűntettet képez és súlyos büntetéssel sujtatik.« Az Oroszországgal 1860. szeptember 14-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek, mely az 1868. éri XVI. t.-cz. VI. czikke értelmében Magyarországra is kötelezővé vált, XVII. czikke azt rendeli, hogy az orosz consulokat hazánkban ugyanazok a kedvezmények és kiváltságok illetik, mint a legjobban kedvezményezett ország consulait. E szerint a fennebb felsorolt szerződésekben meghatározott mentességek az orosz cousulokra is kiterjednek. Arra nézve, hogy a consulsági személyzet tagjai tanuk gyanánt mily esetekben és mikép hallgathatók ki és mennyiben élveznek mentességet a tanuzás kötelessége alól, a fennebb felsorolt nemzetközi egyezmények felette eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. A javaslat 200. §-a tehát nem vehetett fel tüzetes rendelkezéseket, hanem kénytelen volt szorítkozni az érvényben levő tételes jogszabályokra való utalásra. Ezek az osztrák-magyar-monarchiára nézve jelenleg érvényben levő consularis egyezményeknek leglényegesebb rendelkezései. Azok, mint tételes törvényekben foglalt határozatok, valamint a nemzetközi érintkezésben fennálló egyéb jogszabályok természetesen a bűnvádi perrendtartás megalkotása után is hatályban fognak maradni és azokat a büntető bíróságok az eljárás folyamán ezután is kötelesek szem előtt tartani.
