Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

134 870. szám. A javaslat a másodfolyamodású bíróságok helyett a Jcir. curiára ruházta a biróküldés jogát, mert e nagyhorderejű felhatalmazásnak teljesen független, egészen egyöntetű és minden követelménynek megfelelő' gyakorlása inkább várható az országnak legfőbb bíróságától, mint a tizenegy kir. ítélőtáblától. Meg kell ugyan engedni, hogy a kir. ítélőtáblák a helyi viszonyokat alaposabban ismerhetik, de egyúttal sokkal nagyobb mértékben vannak alávetve a vidéki befolyásoknak, mint az országnak legfőbb bírósága; a helyi viszonyokra vonatkozó tüzetes adatokat pedig jelentésben is a kir. curia elé terjeszthetik. A javasolt rendelkezés tehát az alkotmányjogi és politikai szempontoknak teljesen megfelelő. Nem szorul bővebb indokolásra a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a kir. euria csakis egyenlő hatáskörű biróságot küldhet ki, mert nemcsak ahhoz az alkotmányos elvhez kell hűen ragaszkodni, hogy a törvényben meghatározott bíróságokon kívül más bíróság soha el nem járhat, hanem amaz alapelvnek is sértetlenül fenn kell maradnia, hogy a törvény szerint fennálló bíróságok közöl mindenik csak saját törvényes korlátai között gyakorolhatja hatóságát. Ha ezek az elvek sértetlenül maradnak, akkor nincs ellentétben a biróküldés joga az alkotmánynak ama sarkalatos tételével, hogy senkit nem szabad illetékes birájától elvonni. Ezt az alaptételt nem is lehet úgy magyarázni, hogy az illetékesség általános szabályai szerint jogosult bíróság helyett hasonló biztositékokkal ellátott és egyazon eljárást követő biróságot ne lehetne kiküldeni, mert e jognak gyakorlása éppen a biztos és pártatlan igazságszolgáltatás érdekében szükséges, E nagy alkotmányos tételnek esak az az igazi jelentősége, hogy a biróküldésre jogosított hatóság más, mint egyenlő hatáskörű, törvényes biróságot ne küldhessen ki és ezt is csak az igazságszolgáltatásnak törvényben megállapított komoly oka alapján tehesse. Hogy a biróküldésnek csak ily ok alapján lehet helye, arra nézve nincs eltérés, sem a tételes jogokban, sem a tudományban. Angiikban a felek »writ of certoriari« útján a főtörvényszékhez folyamodhatnak biróküldésért, melynek gyakorlata szerint helye van ennek mindig, ha alapos ok van ama feltevésre, hogy az illetékes bíróságnál méltányos és pártatlan eljárásra nem lehet számítani (»that a fair and impartial trial of the case can not be had in the court below«). A franctsia »code d'instruction criminelle« a biróküldésnek (renvoi d'un tribunal á un autre) két okát emliti (542. ez.). Egyik a »cause de sureté publique«, a másik a cause de suspicion légitime« Az első ok alatt mindama tényeket érti s semmitőszék judicaturája, melyek a közbékét és a biróság független ítélkezésének érdekeit sértik. A második ok alá mindama tényeket foglalja, melyek alkalmasak alapos aggodalmat ébreszteni a biró pártatlansága és elfogulatlansága iránt. Az első ok miatt közvetlen a semmítőszékhez csak a semmitoszéki főügyész fordulhat biróküldésért. Tulajdonképen tehát az igazságügyi miniszter van hivatva, meghatározni, hogy szükséges-e a közbéke szempontjából a biróküldés iránt a semmitőszéket megkeresni, mert az 544. tez, egyenesen kimondja, hogy a törvényszéki ügyészek, ha a »sureté publique« okából szükségesnek tartják a biróküldést, kötelesek az igazságügyi miniszterhez fordulni, ki, ha a kérelmet elfogadhatónak találja, az iratokat átküldi a semmítőszékhez, illetőleg most már a gyakorlat szerint a semmitoszéki főügyészhez. A »suspicion legitimé* okából mind a törvényszéki ügyészek, mind a többi érdekelt felek közvetlenül kérhetik a biróküldést. Belgiumban a franczia code rendelkezései ('542. ez.) vannak érvényben és az uj javaslat (III. könyv, VIII. czím, 10—15. §§.) fentartja azokat. A német particuJaris törvények közöl némelyek taxatíve sorolják fel a biróküldés okait, mint a würtembergi (51. §.), a badeni (18., 21. §§.), az oldenburgi (39., 41. §§.), — mások ellenben csak a czélszertíség szempontját általában jelölték meg, mint a bajor (4., 5. §§.) és a szász perrendtartások (a felülvizsgált szász perrendtartás 61. §.).