Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

124 870. szám. # Jóllehet csak az orgazda személyénél fogva fíigg össze a gyújtogatás a lopással, mégis a halmazat elve alapján és különös tekintettel az összbüntetés kimondására, czélszeríí a gyújtogatás esetére is a lopásra illetékes bíróság jogkörét kiterjeszteni, feltéve természetesen, hogy a lopásra illetékes bíróság hatáskörrel bir a gyújtogatás fölötti határozathozásra is. A) A tárgyi összefüggés eseteiben a javaslat a tettes bíróságát jelenti ki illetékesnek a részesekre, az orgazdákra és bűnpártolókra (18. §.). Minthogy a felbujtó, a segéd, a bűnpártoló és az orgazda bűncselekménye oly viszonyban áll a tettes bűncselekményéhez, mint melléhdólog a födologhoz, ennélfogva mind a logika, mind a czélszertíség követelménye az, hogy a fődologra illetékes bíróság a mellékdologra is illetékességgel bírjon. Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy a tettesnek illetékes bírósága rendszerint az leend, melynek területén a bűncselekmény elkövetve volt: ennélfogva azok a hasznok, melyekkel perjogi szempontból az elkövetés helyének illetékessége a többi illetékességi elv fölött bir, teljesen indokolják, hogy a mellékszemélyekkel szemben a tettes illetékességét emeljük döntő jelentö'ségre. így rendelkezik az osztrák törvény (55. §.) is, melynek »Mitschuldigen« (55. §.) kifejezése azonban sok vitára adott okot, mert alig lehet e kifejezés fogalmi körébe vonni az orgazdaság és a bűnpártolás külön bűncselekményeit. A czél a tárgyi összefüggés megállapításával mindenesetre az, hogy a tárgyi összefüggésben levő ügyeknek nemcsak közös fórumuk legyen, hanem hogy azok együttes elintézés alá is kerüljenek. Nehogy pedig a természetűknél fogva összefüggő ügyekben külön-külön bíróságok járjanak el, szükséges volt arról az esetről intézkedni, midőn a tettes bűncselekményére illetékes bíróság a részeseknek, az orgazdáknak vagy a bűnpártolóknak súlyosabban minősülő bűncselekményére nem bir hatáskörrel. Pl. a tettes a BTK. 339. §-a szerint büntetendő lopás vétsége miatt vonandó felelősségre, melynek tárgyában a járábiróság lenne hivatva határozni, a lopott tárgyakat elrejtő orgazdát ellenben tekintettel arra, hogy már két izben rablás miatt volt büntetve, orgazdaság bűntette terheli, melyre a járásbíróság nem bir hatáskörrel. Tekintettel arra, hogy hatáskörének korlátait egy bíróság sem lépheti túl világos szabály nélkül, az orgazdaság fölött külön kellene az orgazdaság elkövetőhelye szerint illetékes törvényszéknek és külön a lopás elkövetőhelye szerint illetékes járásbíróságnak határozni. Ilyen és hasonló esetek megakadályozására szolgál a javaslatnak az az intézkedése, hogy ama bíróságnak kell a tárgyi összefüggésben levő ügyekre nézve eljárni, mely valamennyi közreműködőnek cselekvényeire hatáskörrel bir. Ezzel azonban csak a hatáskör kérdése van megoldva, és ha ennél tovább nem menne a javaslat, akkor nem a tettesnek elkövető-, lakóvagy tartózkodó-, esetleg elfogatása helye szabná meg a hatáskörrel felruházott bíróság helyi illetékességét, hanem ama közreműködő személyre vonatkozó általános illetékességi szabályok (16., 17. §§.) volnának irányadók, kit a legsúlyosabban minősülő bűncselekmény terhel. Ha tehát a fennebbi példában a lopás elkövető helye a brassói járásbíróság területén, az orgazdaság elkövetőhelye ellenben a trencséni törvényszék területén volt volna, akkor a lopás vétségére nézve is a trencséni törvényszék bírna illetékességgel és így a lopás tettesét és a brassói járásbíróság területén lakó tanukat a trencséni törvényszék elé kellene idézni, még akkor is, ha esetleg az orgazda az eljárás megindításakor már a brassói járásbiróság területén laknék. Ama kijelentéssel azonban, hogy mindig a tettes bűncselekménye tekintetében illetékességet megállapító körülmény (16., 17. %%.) az irányadó, eleje van véve ily visszásságnak, mert ha az említett lopás vétsége a brassói járásbiróság területén volt elkövetve, akkor a brassói törvényszék leend hivatva a lopási ügygyei összefüggő minden ügyben eljárni. Ez illetékességi elv felállítása egyazon okokon nyugszik, melyek miatt általában a tettes bírósága van illetékesnek kimondva, a felbujtóra, a segédre, az orgazdára és a bűnpártolóra nézve. Már most /