Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. sz&m. 7 zavarok alatt, midőn a nádor volt gyakran az állam tényleges feje, még jobban megerősödött. Erőteljes, a királyi hatalomra féltékeny király, mint Hunyadi Mátyás, a nádor hatalmának ily túlfejlődését meg nem tűrhette. A nádornak országszerte bíráskodását (II. 21. ez.) az úgynevezett judicium generálét, előbb korlátolta és egy évre felfüggesztette (III. 5., V. 14. ez.), utóbb egészen eltörölte (VI. l.cz.). Ezzel azonban nem korlátolta a nádornak a király székhelyén gyakorolt bíráskodását, mely birtokkérdésekben és nagyobb hatalmaskodás tekintetében bárkire kiterjedt (V. 9. ez.). A judicia generalia utóbb is eltörölve maradtak, mert II. Ulászló l. 35., VII. 43. törvényezikkei, melyek kivételkép megengedik, hogy a nádor, vagy az országbíró oly megyébe, hol a bűntettesek nagyon elszaporodtak, üldözésök és megbüntetésök végett kiküldessék, a kiküldés nélkül megtarthatott judicium generálétól már lényegesen eltérő intézményt honosítottak meg. Második hagyományosa volt a király bírói hatalmának az országbíró (kezdetben comes curialis minor, azután judex curiae, mint az 1191. évi pécsi kiváltságlevélben). A nádor helyetteséből, annak önálló bírói hatáskörrel történt felruházása után, utódává vált az udvarbirói hivatalban. Később a királyi bíróságnak (curia) vezetőjévé lett s addig, míg a király udvaránál tartózkodott, bárki felett ítélhetett (1222 : IX. törvényczikk). Mint a király helyettese és első segéde a birói hatalom gyakorlásában nem nyert önálló bírói hatóságot. Jelentékeny szerep jutott a királyi bíróságban a királyi jegyzőnek vagy kanczellámak (regalis nótárius, vagy aulae regiae cancellarius), ki a határozatokat és más okiratokat szerkesztette, vagy ezeknek szerkesztésére felügyelt és a királyi pecsétet kezelte (II. Géza 1156. évi oklevele, Árpádkori okmánytár VI. 22., 91. 1.). Ez okból a »personalis praesentia regis« czímet is viselte. Mivel az első századokban rendesen csak a papok voltak írástudók, a királyi kanczellárt is a főpapok sorából vették és utóbb e hivatalt az esztergomi érsekséggel kapcsolták egybe. Az 1514. évi LV. t -ez. azonban kimondja, hogy a királyi pecséttel, mint személynököt világi egyént bízzanak meg. A nádor, az országbiró és a kanczellár az ország rendes birái közé voltak számítva, (I. Mátyás VI. 68. ez.), mert bármely ügyben eljárhattak, a királyi bíróságban részt vehettek? és az elé másokat idézhettek. Királyi birák voltak még: a tárnokmester, a horvát-, dalmát- és szlavonországi bán, az erdélyi vajda és a nagy-szenesall. Az utóbbit azonban I. Mátyás után az okiratok nem emiitik. (I. Mátyás VI. 68. ez.). Mind a most emiitettek, mind az ország rendes birái, helyetteseket, protonotariusokat nevezhettek ki és ezek is a királyi bíróság tagjai közé tartoztak. A tárnokmester (camerarius vagy tavernicorum regalíum magister, II. Géza 1145. évi kiváltságlevele, Fejér C. Dipl. 11. 120.) tulajdonképen a király kincstárnoka volt. Mint ilyen a városok felett, melyek a királynak adóztak, fenhatóságot gyakorolt és azoknak felébb vitt ügyeiben másodfokon itélt (Zsigmond II. 4., 12., III. 11. ez.). A bán, az erdélyi vajda és később a székelyek grófja (II. Ulászló 1. 33. ez.), a kormányzatukhoz tartozó területen a nádorihoz hasonló, független birói hatalmat gyakoroltak és külön bíróság élén állottak. Mint a királyi és nádori bíráskodás közös intézménye, íelemlitendŐk az úgynevezett nyolezados törvénykezési szakaszok (octavae vagy judicia octavalia), melyek, ugy látszik, a székesfehérvári törvénynapokból származtak. Nevök onnan ered, hogy évenkínt bizonyos ünnepek (eleinte szent-György napja és Epifania) után következő nyolezadik napon kezdődtek (1. Mátyás IV. 13. ez. Kittonich dir. meth. 1. fej. 3. kérd. 2. §.). Első rendszeres megtartásuk a XIV. századba eshetett; törvényeink közöl legelőbb említi őket az 1454. évi X. t.-cz., mely őket ideiglenesen felfüggesztette. II. Ulászló korától fogva kitűzésük iránt majdnem minden országgyűlésen történt intézkedés.