Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

106 870. szám. A magyar BTK. is magáévá tette a rendkívüli enyhítő körülmények intézményét. A 92. §. elfogadta a rendkívüli enyhítő körülmények szerinti correetionalisatiót, megengedvén a bírónak, hogy a büntetést a legközelebbi enyhébb nemben is megállapíthatja. Szigorú logika szerint most már azt kellene következtetni, hogy ily esetben a hatáskör szempontjából is correctionalisálni kell, hogy azokat a bűncselekményeket, melyekre előreláthatólag vétségbüntetés lesz alkalmazandó, már elére a vétségbiróság elé kell vinni. De nem lehet tagadni, hogy az ily előleges minősítés precarius. Azt kívánja a bírótól, hogy a bűncselekmény legfontosabb alkatelemeiről véleményt alkosson magának, még mielőtt a bizonyítékokat felvehette, vagy legalább kimeríthette volna, még mielőtt a tények alakszerű megvitatás tárgyai voltak. A további eljárás gyakran fel fogja forgatni az előleges feltevéseket. Kiderítheti a tárgyalás, hogy az első' tekintetre felvett enyhítő körülmények nem léteznek. Ily esetekre való tekintettel vagy fel kell hatalmazni a birót a hatáskörét meghaladó ügy ellátására, és a nagyobb büntetés alkalmazására, mi a szervezeti biztosítékok rendjébe ütköznék; vagy arra kényszeríteni, hogy a cselekmény törvényes értékének meg nem felelő enyhébb büntetést szabjon, a mi a jogérzetet sértené; vagy végre vissza kellene terelni a pert az illetőségéhez, a mi nem is tekintve a vád alá helyező határozat jogerejtí voltát, a perek tetemes elodázásával járna. így állván a kérdés, a javaslat, tekintettel a rendkiviili enyhitő körülmények eseteire, melyekben a bűntett az alkalmazott büntetés minőségéhez vagy mennyiségéhez képest vétséggé változik át, szükségesnek tartotta ugyan megjelölni a per ama szakát, melyben a correctionalisatio figyelembe veendő, de a fennebbi okoknál fogva nem tehette ez időpontot előbbre az itélethozás szakánál. A beszámítást enyhitő vagy súlyosító körülmények számbavétele szigorúan az ítélkezés teendője, melynek hatása első sorban és főkép a büntetésben nyilvánul. Legczélszerfíbbnek látszott tehát a correctionalisatióval járó összes következmények megállapítását az itélőbirónak hagyni fenn. A törvényben foglalt ismertetőjelek szerinti bűntettet e szerint már nem lehet eleve vétségnek venni és a vétségbiróság elé utalni, vagyis a büntető törvénykönyv 92. §-ának alkalmazása esetén a correctionalisatio a hatáskör megállapítására nincs befolyással. E rendszert tekinti a javaslat a kevésbbé károsnak. Igaz, hogy így csorbát szenved az a merev elv, mely bizonyos nemű bűncselekményeket mindig egyazon nemű forumok eljárása alá vonja, de a fődolog mégis az, hogy a szabálytól való ez az eltérés nem történik a terhelt sérelmére. Következménye ugyanis az, hogy a vétség a bűntett bírósága előtt, a bűntettek számára előirt eljárás szerint kerül ítélet _ alá. De minthogy e fórum és az eljárás éppen azok, a melyek a nagyobb biztosítékokat nyújtják, ez ellen a méltányosság szempontjából nem lehet kifogást tenni. Az ellenkező rendszernek, mely szerint a correetionalisatiót már a vád alá helyező bíróság végzi, csak ott van különös fontossága, a hol minden bűntett bírósága az esküdtszék. Ott nagy igazságügyi gazdasági érdek, hogy a rendkívüli alakiságokkal járó, a polgárok idejét és közreműködését nagy mértékben igénybevevő s költséges apparátust csak azokban az esetekben hozzuk mozgásba, a melyekben azt a jogrendszer feltétlenül megkívánja. Ezeknél fogva a javaslat 8. §-ának első bekezdése kimondja, hogy a bűncselekményt az eljárás czéljábol az anyagi törvényben foglalt elnevezés alapján kell minősíteni. Ez természetes és magától értetődő szabály, melynek kimondását csak az tette szükségessé, hogy az anyagi törvény rendkívüli enyhitő körülményei és az ex post minősítés, a bíró e kötelességére nézve esetleg kétséget támaszthatnak. A biró, míg formaliter nem ítél, nem bocsátkozhatik a bűnösség fokozatának megállapításába, mert ezt csak akkor teheti, ha a bizonyítékokat teljesen ismeri. Addig csak főismertetőjelei szerint alkothat magának fogalmat a bűncselekményről. Azonban