Képviselőházi irományok, 1892. XXVII. kötet • 870. sz.

Irományszámok - 1892-870f. A bűnvádi perrendtartásról szóló törvényjavaslat indokolásának kezdete

870. szám. 5 is, melyeknek területén levő és előbb a szoros értelemben vett Magyarországhoz tartozott több községben ugyanazok a jogforrások szabályozzák a bűnvádi eljárást, melyek a Királyhágón innen hatályban vannak, a mig e törvényszékeknek többi területén a recipiált ausztriai jogforrások érvényesek. A fennebb előadottak a legszembeszökőbb módon bizonyítják azt, hogy bűnvádi eljárási jogunk forrásai tekintetében a jelenlegi állapot az állam és a polgárok érdekeinek veszélyeztetése nélkül továbbra fenn nem tartható. Tűrhetetlen visszásság az, hogy ugyanabban az államban, egységes igazságügyi törvényhozás alatt, sőt ugyanannak a törvényszéknek és járásbíróságnak területén lakó polgárokra nézve, a büntető igazságszolgáltatást egészen elütő, külömböző jogforrások szabályozzák. A gyakorlatban számos nehézséget és tévedést idéz elő, hogy bíróságaink a szerint, hogy valamely bűncselekményt két közvetlenül szomszédos község közöl melyikben követtek el, vagy hogy két szomszédos biróság közöl melyik indította meg előbb az eljárást, — két-háromféle egészen elütő jogrendszert kénytelenek alkalmazni. A korábbi erdélyi és ezzel határos részekben, illetőleg Fiúméban és részben a polgárosított határőrvidéken is lehetetlen továbbra fentartani azokat a jogforrásokat, melyek egyformán idegenek mind a magyar jognak történeti fejlődésétől, mind jogászközönségünk egyhangú meggyőződésétől, melyek már recipiálásuk idejében, ezelőtt huszonhat évvel is el voltak maradva a tudománynak akkori színvonalától és melyeket keletkezésök helyén is már évtizedek előtt megfelelőbb, új törvényekkel pótoltak. Nem lehet szemet hunyni az elől, hogy az ország nagyobb részében az élet számtalan kérdésének megoldása, a döntés a legfontosabb polgári jogok felett, az eljáró bíróságoknak egyéni felfogásától, változó hajlamától, a nem teljesen egyöntetű, nem mindenben megállapodott és nem általános bírói gyakorlattól függ, és hogy a jogegység hiánya, a sok tekintetben ellentétes judicatura a jogérzetet sértik, a jogbiztonságot megingatják. Kétségtelenül törvényhozásunknak egyik fölötte sürgős, mellőzhetetlen feladata, hogy a bűnvádi igazságszolgáltatás terén az egyéni szabadságnak és a birói hatalomnak határait tüzetesen megjelölje. Az alkotmányos és parlamentáris kormányfonna mellett, melynek alaptételeihez tartozik a hatalmak egyensúlya és a kölcsönös ellenőrzés, lehetetlen fentartani azt az állapotot, mely az egyéni jogokat legközvetlenebbül és leggyakrabban érintő büntető bíráskodást szabályozatlanul hagyja. A jelenlegi jogállapotnak eme visszásságai a legmeggyőzőbben bizonyítják a bűnvádi perrendtartás megalkotásának napról-napra égetőbb szükségét. II. A magyar bűnvádi eljárás történeti fejlődésének vázlata. Az a törvénykönyv, melylyel a magyar törvényhozás a bűnvádi eljárást szabályozni fogja, csak ugy felelhet meg feladatának, ha összhangzásban lesz közjogunk szellemével, hazánk lakosságának jogi meggyőződésével, nemzetiségi, társadalmi és műveltségi viszonyaival és ha kellő figyelemre méltatja a magyar jognak történeti fejlődését, évszázadokon át nyilvánult irányát és alapelveit. Már ebből az okból is szükséges röviden vázolni a hazai büntető birói szervezet és a magyar bűnvádi eljárás fejlődésének leglényegesebb adatait, a mennyiben ezek a kútforrásoknak gyér és feldolgozatlan volta mellett rendelkezésre állanak. Minthogy a vezérek korából az egykorú külföldi történetíróknak és a századokkal később élt hazai krónikásoknak fogyatékos és kevéssé megbízható feljegyzésein kivül más forrás nem