Képviselőházi irományok, 1892. XXVI. kötet • 840-870. sz.

Irományszámok - 1892-868. Törvényjavaslat a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikk módositásáról és kiegészitéséről

116 868. szám. Ily indokolatlan, többnyire rosszhiszemű versenyzés kizárására a 7. §. intézkedései szolgálnak, melyek által a törült védjegy eltulajdonítása két éven át lehetetlenittetik. A jelen törvényjavaslat 8—12. §-ai értelmében az 1890. évi II. törvényczikknek mindazon határozatai (23—29. §-ok) módosulnak, melyek a védjegybitorlást vétségnek jelezték és ennek megfelelő magasabb büntetéssel fenyíteni rendelték, mig ellenben a jelen törvény­javaslat szerint a bitorlás csak kihágásnak jeleztetik és ennélfogva az 1879. évi XL. törvény­czikk értelmében kisebb büntetésekkel sujtatik. A törvényjavaslat ezen enyhébb fölfogásának indokolására bátorkodom fölhozni, hogy ily­nemű törvénysértéseknél a sértett félnek érdeke inkább a bitorlás abbanhagyására és megfelelő kárpótlására irányul, mely a törvényjavaslatban megfelelő kielégítésre talál, továbbá hogy a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. törvényczikk kivételével, melyben a törvénysértés vétségnek jeleztetik, az ipari törvényekben hazánkban mindenütt csak kihágások fordulnak elő, mint például az ipartörvényben, 1884. évi XVII. t.-czikk a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról, (1893. évi XXIII. t.-czikk) az ipari és gyári alkal­mazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyelőkről, (1893. évi XXVIII. t.-czikk) a csomagokban árult czikkek mennyiségének helyes megjelöléséről (1893. évi XXXIV. t.-czikk) szóló törvényekben, végre a találmányi szabadalmakról szóló, már a törvényhozás előtt fekvő tö rvényj a vaslatban. Az ipari törvények lehető egyforma elvi álláspontja kívánatossá teszi tehát azt, hogy akkor, midőn a védjegyek oltalmáról szóló törvény módosittatik, a büntetési rendszerünkbe bele­illesztessék. Nem zárja ki különben a törvényjavaslat azt sem, hogy ismétlés, tehát határozottan rósz szándék esetében már nemcsak pénzbüntetés, hanem vele kapcsolatosan az elzárás bün­tetése is alkalmazható legyen. Az új törvény, melynek végrehajtására semmiféle külön előkészületek nem kívántatnak, kihirdetése után azonnal hatályba lép (13. §.) a végett, hogy iparosaink és kereskedőink kül­földön netalán veszélyeztetett védjegyeiket mielőbbi bejegyzés által biztosithassák; kivételt kellett fölállítani az 5. §. intézkedései tekintetében, hogy a külföldieknek kellő idő engedtessék a fel­állítandó képviselő megbizhatására és bejelentésére. Minthogy pedig a törvénynek visszaható erő tulajdoníttatni nem czéloztatik, a 4. §. intézkedései csak újonnan bejegyzett védjegyekre, a 6. §. határozmányai pedig a törvény életbelépte után indítandó peres ügyekre lesznek alkalmazandók. A 14. §-nak a törvény végrehajtására vonatkozó intézkedései az 1890. évi II. t. czikk 35. §-ában foglaltakkal egybehangzók. Tekintettel az előadottakra, valamint arra, hogy e javaslat a védjegyek oltalmára vonat­kozólag a nemzetközi forgalomban mutatkozó követelményeknek megfelel: kérem az országgyűlést, hogy e törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1895. évi május hó 1-én. Dániel Ernő s. &., kereskedelemügyi m. kir. minister.

Next

/
Thumbnails
Contents