Képviselőházi irományok, 1892. XXIV. kötet • 778-807. , CXXI-CXXVI. sz.
Irományszámok - 1892-779. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, sajtó utján elkövetett nyilvános rágalmazás vétségével vádolt Holló Lajos és Bartha Miklós képviselő urak mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában
779. szám. 8 lyével összevásárolja a független és ellenzéki lapokat, és csinál ebben az országban olyan közvéleményt, mely az ország egyik végétö'l a másikig a kormány dicsőségét, bölcseségét, hazafiságát és nélkülözhetlenségét hirdeti.« »Valóságos undor fogja el az embert ilyen dolgok láttára!« A »Magyarország« f. é. május hó 17-én kelt 141-ik számában Bartha Miklós névaláírásával megjelent »Botrány« czímíí czikk, ugyancsak a kormány által állitólag megvásárolt hírlapok ügyével foglalkozván, többi között azt mondja, »hogy a kormány tagjainak igen kellemetes lehet, hogy őket naponkint egy millió betű magasztalja, s hirdesse dicsőségüket. Szép mulatság ez! — folytatja a czikkiró -— »csakhogy még szebb volna, ha ezen mulatságukat a ministerek saját költségükön teljesitik, és nem a rendelkezési alapból, mely az ország pénze.« Ezek után a következőkben összegezi czikkének tartalmát: »Néhány vállalkozó milliomos azt a szivességet teszi a kormánynak, hogy az ellenzéki lapoknak tulajdonjogát és meggyőződését is megvásárolja. Az ellenzéki firma majd rászedi a hiszékeny olvasót. Ezzel szemben a kormány azt a szivességet látszik tenni a milliomosoknak, hogy előnyös vállalatokhoz juttatja őket. A kir. palota építését már meg is kapták.« Ezen hírlapi czikkek tartalmában a budapesti királyi főügyész mint sajtóügyi közvádló, a magyar királyi kormány tagjai, illetve Dr. Wekerle Sándor m. kir. ministerelnök ellen, ennek hivatali kötelességére vonatkozólag oly ténybeli állításokat talált, a melyek valóságuk esetében az 1848. évi III. t.-cz. 32. §-a szerinti bűnvádi eljárásnak megindítását vonhatnák maguk után, ennélfogva, Dr. Wekerle Sándor m. kir. kormányelnök úrnak az iratokhoz csatolt felhatalmazása alapján, a föntebb megjelölt kétrendbeli hírlapi közlemény miatt a btk. 262., 258. és 259. §§-ba ütköző, sajtó utján elkövetett nyilvános rágalmazás czímén bűnvádi feljelentést tett. A budapesti esküdtszéki kerület sajtóügyi vizsgálóbirája, mint a fentebbi feljelentés folytán foganatosítandó bűnvázsgálat elrendelésére illetékes hatóság a fentebb idézett czikkek miatt, mivel azokban Dr. Wekerle Sándor m. kir. ministerelnök személye ellen elkövetett, s a btk. 258., 259. és 262. §§-ba ütköző rágalmazás vétségét látta fenforogni, a sajtóügyi vizsgálatot 1894. évi június hó 4-én 30.577. szám alatt kelt végzésével elrendelte s annak folyamán Holló Lajos urat, mint a »Magyarország« czímíí politikai napilap felelős szerkesztőjét felhivta, hogy az incriminált czikkek szerzőjének, ha pedig ezt nem tudná, beküldőjének nevét és lakását a vizsgálóbíró hivatalos helyiségében három nap alatt Írásban jelentse be és a közlemény eredeti kéziratát mutassa be, mert ennek elmulasztása esetén az 1848. évi XVIII. t.-czikk 13. és 33. §-ai alapján a sajtóügyi vizsgálat a felelős szerkesztő ellen fogna irányittatni. Dr. Holló Lajos képviselő úr ezen vizsgálóbírói végzés folytán az eljáró kir. vizsgálóbíróhoz intézett 32.282/1894. számú előterjesztésében bejelenti, hogy a »Magyarország« 140-ik számában megjelent »Óriási corruptió« czimű czikknek ő maga, s ugyancsak a »Magyarország« 141-ik számában megjelent »Botrány« czímű czikknek Bartha Miklós országos képviselő úr a szerzője. A vizsgálat folyamában szerzett egyéb adatok, de különösen az itt előadottak alapján az eljáró kir. vizsgálóbíró a sajtóügyi eljárásnak Holló Lajos és Bartha Miklós képviselő urak, mint vádlottak elleni lefolytathatása czéljából a feljelentett képviselő urak mentelmi jogának felfüggesztését kéri. A mentelmi bizottság — a tárgyalásra személyesen megjelent Bartha Miklós képviselő úr meghallgatása után — tekintettel arra, hogy a m. kir. kormány, illetve Dr. Wekerle Sándor ministerelnök úr, a »Magyarország« czímíí politikai napilap hivatkozott számaiban; Holló Lajos és Bartha Miklós képviselő urak által az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 6. §-a által érintetlenül hagyott 1848. évi III. t.-czikk 32. §-ában körülirt oly cselekvényekkel vádoltatik, melyekért a fennálló törvények szerint parlamenti felelősségre vonható, s a melyek valóságuk esetében bűnvádi eljárásnak megindítását vonhatnák maguk után; tekintettel továbbá arra, hogy 1*
