Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.

Irományszámok - 1892-773. A földmivelésügyi m. kir. minister jelentése, a képviselőházhoz, néhai Vásárhelyi Pál volt mérnök leányának adandó állami segély ügyében

773. szám, Sül 773 . szám. A földmivelésügyi m, kir. minister J U JL üil Löoöj a képviselőházhoz, néhai Vásárhelyi Pál volt mérnök leányának adandó állami segély ügyében. Néhai Vásárhelyi Pál, a nagynevű mérnök és hajózási felügyelő, a tiszaszabályozási munkálatok előkészítése és tervezése, továbbá a Duna folyam vízrajzi felvételei, az u. n. mappatio, — végül az aldunai zuhatagok és a Vaskapu szabályozásának előkészítése és tervezése által elévülhetetlen érdemeket szerzett és kitűnő szolgálatokat tett az államnak. A túlfeszített munka nevezettet 1846. év elején alig 51 éves korában sirba döntötte. Özvegye négy gyermekével együtt 20 éven át a szabályszerű 333 frt 20 krnyi nyugdíjból és a gyermekei részére fejenként engedélyezett 50 ezüst forintnyi nevelési segélydíjból sanyarú viszonyok közt élt, és csak 20 évvel később 1876-ban emeltetett fel nyugdíja legfelsőbb kegyelemből 500 írtra. Az Özvegy 1884-ben és a gyermekek közül időközben kettő elhunyván, Vásárhelyinek ez idő szerint még élő két leánya és egy unokája, vagyon hiányában szegényes viszonyok között él. Ezek közül Amália 250 frtuyi kegydíjban részesül, azonkívül néhány év óta a m. kir. államvasutaknál mint kezelőnő van alkalmazva, legutóbb 45 frt havidíj mellett; — másik leánya Berta, özvegy Hódy Lajosné pedig mint állami mérnök özvegye 333 frt 20 kr. kegydíjat élvez, mely összegből Lenke nevű hajadon leányát is fenn kell tartania. Mindkét Vásárhelyi leány már előrehaladott korban van, de Amália a 250 frtnyi életfogytiglani kegydíj és a m. kir. államvasutaknál történt alkalmaztatása folytán nélkülözések ellen biztosítottnak tekinthető. Másik leánya, özvegy Hódy L ajosné ellenben sokkal mostohább viszonyok közt van, mivel kegydíjának felemelése az 1885. évi XI. t.-ez. 62. §-a értelmében sikeresen nem kezdeményezhető, és csekély kegydíjából felnőtt leányával megélni alig képes: méltányos tehát, hogy az állam, atyja elévüíhetlen érdemeire és az államnak tett kitűnő szolgálataira való tekintettel, legalább róla megfelelően gondoskodjék. Erre különös és méltó alkalmat nyújt Vásárhelyi születésének 100-ik évfordulója, mely 1895. évi márczius 25-ére esik. Az e tekintetben a belügyi m. kir. minister úr részéről meginditott s a kereskedelemügyi m. kir. minister úr által magáévá tett mozgalomhoz, melynek czélja az, hogy néhai Vásárhelyi Pálnak mostoha viszonyok közt élő leánya, özvegy Hódy Lajosné megfelelő állami segélyben részesittessék — részemről is örömmel hozzájárultam,— és a kereskedelemügyi m. királyi minister úrral ez irányban folyamatba tett tárgyalások során a nyújtandó segély nagyságát 4.000 írttal véltem