Képviselőházi irományok, 1892. XXIII. kötet • 734-777. , CVI-CXX. sz.

Irományszámok - 1892-734. A „közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságnak jelentése

i 734. szám. zőíeg annak igazolására, miként a beterjesztett törvényjavaslat az illetékes szakkörök által kijelölt elvekhez analóg alapokon épült, idézzük az 1882-ik évi magyar jogászgyülésnek ide vonatkozó lényegesebb megállapodásait: »A közigazgatási jog terén a közigazgatási bíráskodás intézményének megállapítása egy hatályos egységes bírósági szervezet teremtése által eszközlendő. Minden törvényhatóságban alakíttassák egy elsőfokú szakbiróság, felső fokban pedig szerveztessék egy a Curiával minden tekintetben egyenrangú közigazgatási főtörvényszék. Ezen bíróságok hatásköre kiterjedjen azon jogviszonyok elbírálására, melyek a közigazgatás keretében akár magánfelek között, akár közhatósági intézkedés folytán vitásakká váltak. A közigazgatási bíróságok Ítéletei ne szorítkozzanak pusztán a jogszerűség kérdésére, ne legyenek csupán semmitő jellegűek, hanem az ügy érdemében döntők. Az eljárás legyen kötelezően nyilvános és facultativ szóbeli.« Hogy az elsőfokú külön szakbiróságok felállításának eszméjét elejtettük és a törvényjavaslat álláspontját elfogadtuk, a következő tárgyi indokokra vezethető vissza: Minden reform megalkotásánál lehetőleg kímélendők a történeti alapokon kifejlődött intézmények, de ezen felül figyelembe veendők a nemzetnek egyéb viszonyai, szokásai és sajátságai. Az évszázados múlttal biró önkormányzati tényezőknek az elsőfokú közigazgatási bíráskodásból teljes kizárása és egy idegenszerű elemnek bevonása nemcsak hogy nem válnék a közigazgatás előnyére, hanem az igazgatási szervek és a bíróság közötti féltékenységet, örökös versenygést idézne elő, meglazítaná a kettő közötti kapcsot és a szükséges összhang teljes felbontására vezetne; az ilyképen felidézett egyenetlenség tudatát kétség nélkül kihasználná azután hazai közönségünknek amúgy is aggasztó mérvű perlekedési hajlama, melyet ápolni és ujabb tápszerrel fokozni legalább a törvényhozásnak érdekében nem állhat. Egy további indok, — mely a szakszerűség, állandóság és függetlenség összkövetelményeinek egyes alkatrészeit az elsőfokú közigazgatási bíróságnál nélkülözhetővé teszi — az, miszerint a művelt államok egyikénél sem létezik a közigazgatáson belül álló oly elsőfokú bírói szervezet, mely kizárólag birói jelleggel lenne felruházva, ott pedig, a hol ilyen létezett, csakhamar a gyakorlati szükséglet hatása alatt át lett alakítva. Ezeken felül az államháztartás egyensúlyának mindenkor figyelembe veendő érdeke sem engedi meg nagyobb mérvű kiadások rendszeresítését oly időben, midőn azoknak productiv természete tekintetében feltétlenül megbízható támpont nem létezik, midőn még azt sem lehet tudni, vájjon az alkalmazandó munkaerők a joghatóságukhoz utalt korlátokhoz kötött ügykör számbavételével megfelelő módon ki lennének-e használva! Helyeseljük továbbá a törvényjavaslatnak azon irányzatát is, melyet a közigazgatási bíróságoknak szánt hatáskör megfontolt kiszemelésében követett. Magyarországon a kormányzati jogkörnek megszorítását vagy csorbítását magasabb állami érdekek ellenzik, maga ezen úgynevezett hatalmi, amúgy sem túlságosan tág kör részint az alkotmányos rendszerből folyó, részint a törvények által kiszabott, részint a korlátlan sajtószabadsággal ellenőrzött határok között mozog, e határok összevonása és még szűkebb térre való szorítása csak az állam cardináüs érdekeinek, a közbiztonság, a közjólétnek válnék hátrányára; de a hatósági tekintély emelésének is czéltévesztett eszköze lenne oly rendszer, mely a kormányt minden tényeért a biró ítélőszéke elé idézhetné. A kormányzati cselekvények, természetüknél fogva rendszerint vagy az összességre, vagy legalább is egy nagyobb közületre kihatnak, tehát mindenki által észlelhetők lévén, amúgy is a nyilvánosság ellenőrzése alatt állanak, és e mellett a minister alkotmányos felelőssége is érvényesíthető, mert a mily kevés kilátás van ahhoz, hogy egy parlamentáris többség alárendelt jelentőségű igazgatási intézkedés fejében pártvezérét kérdőre vonja, ép oly valószínű, miszerint beigazolt kormányzati hibák esetén bármely ministernek állása is tarthatatlanná válik. A kormányzat jogkörét tehát nem ezélszerfí, de felesleges is birói gyámkodás alá helyezni.