Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.

Irományszámok - 1892-717. A pénzügyi bizottság jelentése, az igazságügyi m. kir. ministerium 1895. évre szóló állami költségvetéséről

717. szám. 297 Az 1890. évi XXV. t.-cz. rendelkezései folylán két, másodosztályú fizetéssel javadalmazott főügyészi helyettes az első osztályba való előlépés folytán magasabb járandóságban részeltetendő levén, ezeknek egyenként 500 frt, összesen 1.000 frtot tevő fizetéskülönbözete hasonösszeggel fokozza az előirányzatot. Bevétel: 1895. évre javasoltatik . . . . . . , . ...... . 3.000 frt, 1894. évre megszavaztatott . 3.000 » változatlan. A pénzügyi bizottság az előirányzatot elfogadásra ajánlja. V. czíin. Királyi törvényszékek és járásbirőságok. Kiadás: 1895. évre előirányoztatik 8,966.840 frt, 1894. évre megállapittatott ............. . 8,f>47.018 » ekként az emelkedés . . ." 319.822 frt. Ezen czím alatt előirányzott szükséglet nemcsak az évről-évre következetesen fokozódó ügyforgalomhoz mérten, de a létesitett igazságügyi reformok végrehajtási arányához képest is az utóbbi években rendszeresen emelkedett. A vizsgálóbírói intézmény fejlesztése, a sommás és örökösödési eljárás, úgyszintén a fizetési meghagyásokról szóló törvény életbeléptelése, a birtokrendezéseknek kiválóan az erdélyi részekben való gyorsítása, a telekkönyvi hatóságoknak nagyobb mérvű szaporítása, a telekkönyvi helyesbítések, mindezen egyaránt nagyfontosságú érdekek elkerülhetlenné tették az első fokon alkalmazott birói-, segéd- és kezelői személyzet létszámának arányos emelését. A tulajdonképeni eltérés az 1895. és az 1894. évi szükséglet között abból áll, hogy az 1894. évi költségvetésben rendszeresített új állások járandósága csak az évnek egy részére lett előirányozva, az 1895. évi előirányzatban pedig az egész évi szükséglet fedezete befoglaltatott és ezenfelül szaporításként felvétetett a következő birói, segéd- és kezelőszemélyzeti létszám illetménye és pedig részint háromnegyed, részint félévi előirányzattal: 38 bíróé, 100 albiróé, 22 jegyzőé, 40 aljegyzőé, 13 telekkönyvvezetőé, 55 joggyakornoké, 25 írnoké és 18 hivatalszolgáé. Végül a szükséglet némileg az által is emelkedett, hogy 100 Írnoknak járandósága az 1893. évi IV. t.-cz. intézkedéseiből kifolyólag javíttatott. A dologi szükséglet emelkedése a munkaerők szaporításával okozati összefüggésben állván, külön indokolást nem igényel. A személyi járandóságok indokolásában az igazságügyminister az előző évihez hasonló előterjesztést tesz az iránt, hogy tekintettel az 1891. évi XVII. törvényezikknek a birói szervezet módosítására vonatkozó rendelkezéseire, különösen pedig a vizsgálóbírói intézmény fejlesztésére, czélszerünek jelentkezik, miszerint a költségvetési törvényben úgy is egy összegben megszavazandó személyi járandóságok felhasználása tekintetében ne legyen korlátozva a költségvetéshez mellékelt részletezés által, miután a hivatkozott törvénynek az albirákra és vizsgáló bírákra vonatkozó, úgyszintén ama rendelkezése is, mely szerint egy járásbírósághoz a szükséghez képest több járásbiró is kinevezhető s a kir. törvényszékek és járásbíróságok személyzetének a hivatkozott rendelkezésekre való tekintettel a tényleges szükségnek megfelelő arányos megállapitbatása kívánatossá teszi, hogy törvényszéki és járásbirák helyett albirákat és viszont albirák helyett jegyzőket, utóbbiak helyett aljegyzőket, telekkönyvvezetők helyett pedii^ segédtelekkönyvvezetőket alkalmaztathasson és a joggyakornoki állásokban jelentkezők hiánya folyíán támadt hézagokból eredő megtakarításokat aljegyzői állások rendszeresítésére fordíthassa. KÉPVIT. IROMÁNY. 1892 97. XXII. KÖTET. 38